FUTBALLPÁLYÁRÓL A HARCMEZÕRE II.
A „Legkisebb Generális”
Öt évvel a második világháború lezárulását követõen az Egyesült Államok újabb súlyos, bár a korábbi világégéshez mérten jelentõségét tekintve lokálisabb fegyveres konfliktusba keveredett. Az 1950 és 1953 közötti koreai háború alatt 200-nál több akkori vagy majdani profi futballista, illetve a sporthoz valamilyen minõségben kapcsolódó személy kapott katonai behívót. A legtöbben „csak” valamely amerikai támaszponton teljesítettek tartalékos szolgálatot. Al Davis, a Raiders késõbbi mindenható ura például a Fort Belvoir katonai bázison felállított futballcsapat fõedzõi teendõit látta el. Davis-en kívül olyan jól ismert nevek erõsítették a hadsereget a koreai háború évei alatt, mint a Hall of Famer Dick „Night Train” Lane vagy Ollie Matson, továbbá két védelmi géniusz, a Steelers-es „Acélfüggönyt” felhúzó Bud Carson és a Bears 46-os védelmét kiötlõ Buddy Ryan. A leghõsiesebb tetteket azonban alighanem egy futballmércével is alacsony NFL-irányító vitte véghez.
Eddie LeBaron 1950-ben fejezte be tanulmányait a College of the Pacific-en, de az õt draftoló Washington Redskins edzõtábora helyett a Tengerészgyalogsághoz, majd annak kötelékében Koreába vezetett az útja. Az alig 170 centiméteres kaliforniai fiatalember a „Legkisebb Tábornok” becenevet érdemelte ki kilenc hónapos szolgálata alatt, melynek zömét a frontvonalban töltötte. LeBaron kétszer sebesült meg Koreában és az ún. „Heartbreak Ridge” körül folytatott harcokban mutatott hõsiessége miatt megkapta a Bronzcsillagot is. A harctérrõl visszatérve a quarterbacket 1952-ben a liga legjobb újoncának választották és alacsony termetét meghazudtolva 11 eredményes szezont húzott le az NFL-ben, mialatt négyszer került be a Pro Bowl csapatba.
Tizennégy olyan NFL-játékos akadt, aki a második világháborúban és a koreai háborúban is katonáskodtott. A viszonylag ismeretlen, de mindazonáltal tiszteletreméltó személyek közül Cloyce Box érdemelhet említést. A texasi elkapó és halfback 1949-ben 26 esztendõs újoncként csatlakozott a Detroit Lions-hoz azt követõen, hogy elõtte négy éven keresztül szolgált a seregben. A támadó 1950-ben Pro Bowler lett és egy Baltimore Colts elleni összecsapáson 302 elkapott yardot szorgoskodott össze. Az 1951-es idény alatt Box megszakította futballkarrierjét és Koreában szolgált, de 1952-tõl további három idényen át erõsítette az Oroszlánokat és visszatérésének évében még vezette is az NFL-t elkapott touchdownok tekintetében. A késõbb milliomos üzletemberré avanzsáló Cloyce Box neve talán onnan is ismerõs lehet, hogy texasi birtokán forgatták a Dallas címû filmsorozat elsõ öt epizódját.
Rocky története
Az említett tizennégy világháborús és koreai veterán között egy olyan személy van, aki még Vietnamban is szolgált. Ralph Heywoodot, a USC kiválóságát 1943-ban a futballszezon kellõs közepén ragadta magával a második világháború. A leszerelését követõen Heywood elõbb az új rivális ligában, az AAFC-ben szereplõ Chicago Rockets-nél játszott, 1947-ban az õt eredetileg draftoló Detroit Lions színeiben szerepelt, késõbb pedig a Boston Yanks/New York Bulldogs együttesét erõsítette. 1952-ben, pár évvel focikarrierje befejezését követõen tért vissza a Tengerészgyalogsághoz és katonai pályafutását végül a vietnami háborúban teljesítette be, ahol számos kitüntetést kiérdemelt, 1969-ben pedig ezredparancsnok lett.
Míg a második világháború alatt majdnem 1000, a koreai háború idején pedig több mint 200 amerikai futballista vonult be a fegyveres erõkhöz, addig a vietnami konfliktus vonatkozásában ez a szám már 28-ra olvadt. A drasztikus csökkenés nem volt véletlen, hiszen a játékosok már jóval több pénzt kerestek két évtizeddel korábbi sorstársaiknál, azaz a csapattulajdonosok lényegesen jobban ragaszkodtak hozzájuk és mindent követ megmozgattak annak érdekében, nehogy elvigye õket a hadsereg. A Pro Football Hall of Fame érdemes tagjai közül a Green Bay Packers linebackere, Ray Nitschke és a San Diego Chargers elkapóásza, Charlie Joiner járta meg ekkoriban a katonaságot, míg a Haditengerészet focicsapatának csillogó irányítója és a Dallas Cowboys leendõ ikonja, Roger Staubach Vietnamban is megfordult. A véres háború két egykori NFL-játékos életét követelte. Bob Kalsu, a Buffalo Bills guardja 1968-as újonc szezonját követõen vonult be és a Hadsereg 101. Légiszállítású Hadosztályának katonájaként 1970. július 21-én esett ellenséges tüzérségi tûz áldozatául az A Shau-völgy közelében. Don Steinbrunnert 1953-ban draftolta a Cleveland Browns, ám egy sérülés nyolc meccs után véget vetett focikarrierjének. Az egykori offensive tackle utóbb navigátorként csatlakozott a légierõhöz és 1967. július 20-án egy, a kontumi dzsungel fölött lelõtt, vegyszereket szóró szállítógép roncsai között lelte halálát.
A Vietnamban harcoló focisták közül kétségtelenül Rocky Bleier példája a legemlékezetesebb. A Notre Dame csapatával bajnoki címet nyert Robert Patrick Bleier 1968-ban a Pittsburgh Steelers-hez került, de az év végén már be is sorozták, 1969 májusában pedig egységével Délkelet-Ázsiába vezényelték. Augusztus 20-án Heip Duc település környékén õrjáratozott, amikor egy rajtaütés alkalmával combon lõtték, majd a földön heverve a másik lábán is megsebesült egy repesz révén. Miközben Bleier Tokióban egy katonai kórházban lábadozott, orvosai arról tájékoztatták, hogy sérülései miatt valószínûleg soha többé nem futballozhat, ám nem sokkal késõbb táviratot kapott Art Rooney-tól, amiben a Steelers tulajdonosa nem csupán jókívánságait fejezte ki, de azt is tudatta vele, hogy a nehéz helyzetben lévõ gárdának szüksége van a running back játékára. Egy évvel háborús sebesülését követõen Rocky Bleier megfogyva bár, de törve nem jelentkezett a Kohászok edzõtáborában. Noha lesoványodott és kezdetben állandó fájdalmak kínozták, elszánt rehabilitációja jóvoltából két év múltán megvetette lábát a csapat rosterén, 1974-ban már a kezdõk között találjuk, 1976-ban futásban 1000 yard fölött teljesített, továbbá részese volt az akkori pittsburghi dinasztia mind a négy Super Bowl-gyõzelmének. Rocky közben viszontagságainak történetét is megírta a „Fighting Back” címû könyv lapjain, amelybõl 1980-ban – játékoskarrierje utolsó évében – tévéfilm készült.
„Baráti tûz”
Az utóbbi idõkben már csak hírmondó gyanánt tûnik fel egy-két olyan profi focista, aki sportolói pályája elõtt vagy utána megjárta a tûzvonalat. A Légierõ Akadémiájának defensive tackle-je, Chad Hennings utolsó egyetemi évében elnyerte a legjobb belsõ falembernek járó Outland Trophy-t, majd még Tom Landry regnálása idején, az 1988-as drafton választotta ki õt a Dallas Cowboys. Hennings azonban még évekig nem sportszerelésben, hanem pilótauniformisban kereste a kenyerét és A-10-es repülõk fedélzetén 45 bevetésen vett részt Észak-Irakban a kurd menekülteket segítõ „Provide Comfort” hadmûvelet idején. A védõ 1992-ben 27 esztendõs újoncként csatlakozott a következõ években három bajnoki címet elhódító Tehenészekhez és 2000-ig tartó karrierje során 28 sackkel segítette a texasiakat.
Ennél lényegesen ismertebb és tragikusabb Pat Tillman esete. A kaliforniai fiatalember az Arizona State-n – viszonylag alacsony termete ellenére – még linebackerként tündökölt, majd a Cardinals színeiben keményen ütközõ safety-ként szerzett hírnevet. Tillman a 2000-es idény végén bekerült az All-Pro csapatba, abban az évben összesen 155 szerelést könyvelhetett el, de a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követõen elhatározta, hogy a továbbiakban katonaként kívánja szolgálni hazáját, és a szezon végeztével csapata 3,6 millió dollárról szóló szerzõdésajánlata sem tántorította el szándékától. A hazafias meggyõzõdésû – de az iraki háborús szerepvállalalással kapcsolatban állítólag kritikus – atléta öccsével együtt lépett be a hadseregbe, elõbb Irakban harcolt az Operation Freedom alatt, majd további kiképzést kapott és rangerként (azaz egy különleges alakulat tagjaként) Afganisztánba vezényelték. Pat Tillman 2004. április 22-én itt halt meg. Az elsõ híradások még arról szóltak, hogy helyi lázadók orvtámadásának esett áldozatul, ám a késõbbi vizsgálatok kiderítették, hogy „baráti tûz” oltotta ki életét, azaz egy robbanás kiváltotta zûrzavarban két amerikai alakulat között kialakult tûzharcban találta meg a gyilkos golyó. A 27 évesen elhunyt ex-focista hajdani mezét, mind az Arizona State, mind profi csapata, a Cardinals visszavonultatta.