Morstead elmondta: „Nem aggódtam. Egyszerûen csak halálra voltam rémülve.” Ha figyelembe vesszük a meccs fontosságát, minden oka megvolt rá, hogy kicsit idegeskedjen. De ha az újoncnak lett volna ideje egy pillantást vetni a váratlan onside kickek statisztikájára, amelybe nem számítjuk bele a meccs végi próbálkozásokat, amikor egy csapat hátrányban van, rájött volna, hogy az alapvetõ aggódáson felül nincs oka a félelemre.
Brian Burke, az AdvancedNFLstats.com alapítója elmondta, kutatásai szerint minél nagyobb esélye van egy csapatnak a meccs megnyerésére, annál nagyobb az esélye annak, hogy az onside kick során visszaszerzik a labdát. Burke megalkotott egy képletet a gyõzelem valószínûségének (GYV) megállapítására, amivel meccseket elemzett, és a korábbi eredmények alapján értékelte egy csapat nyerési esélyeit. Amikor egy csapat GYV-je 10 %, vagy annál kisebb, az onside kickjük kevesebb, mint 20 %-át tudják visszaszerezni. De amikor a GYV 40 és 50% közötti, és a meccs még nem igazán dõlt el egyik csapat javára sem, az onside kick visszaszerzésének valószínûsége több mint 60 %. Burke magyarázata: „A siker esélye sokkal, de sokkal nagyobb, amikor nem egyértelmû, hogy egy csapat onside kickkel fog próbálkozni. Megvizsgáltam, mennyire nyilvánvaló egy onside kick az alapján, hogy mekkora hátrányban van egy csapat, és mennyire valószínûtlen, hogy nyerni fognak. A Saints döntése határozottan jó volt, nem csak azért, mert sikerült.”
Amikor Morstead odaállt a labda mögé, a Colts pedig 10-6-ra vezetett, és 30 perc volt hátra a meccsbõl, a Saints GYV-je 40 % volt. Miután Chris Reis safety visszaszerezte a labdát és Drew Brees vezetésével a csapat végigment a pályán, hogy a 3. negyed 11. percében egy TD-vel megszerezzék a vezetést, a GYV-jük 62 százalékra ugrott fel. Burke elmondta: „A labdabirtoklás manapság már sokkal fontosabb, mint az, hogy honnan indul a támadás. Pontosabban, az nem olyan fontos, hogy hol vagy a pályán, mint az, hogy nálad legyen a labda. Ez a dolog mûködik, szóval megéri megpróbálkozni a váratlan onside kickkel.”
A Saints azt a playt használta, amelynek a „Kelepce” nevet adták. Morstead úgy futott neki a labdának, mintha hosszúra rúgná, de csak kicsit balra rúgta. A labda 15 yardot repült, majd lepattant Hank Baskett, a Colts csere-elkapójának kezeirõl, ezután egy gunner ráhasalt a szabad labdára, míg végül egy 10 játékosból álló rakás aljáról elõkerült a játékszer. A Saints visszautasította a Pro Football Weekly kérését, hogy a rúgásról beszéljenek, de nagy biztonsággal kijelenthetõ, hogy láttak valamit a felkészüléskor megtekintett felvételeken, amely alapján arra jutottak, hogy a Colts sebezhetõ egy ilyen meglepõ húzással. Lehet, hogy arra számítottak, Baskett el fog rohanni, hogy blokkoljon, ahogy azt tette volna egy hosszú rúgás esetében, de a cserejátékos nem dõlt be a trükknek, a helyén maradt, ahogy a labda közeledett. Az egyetlen probléma, hogy nem kapta el. Helyette inkább a Saints közeledõ játékosai felé ütötte, hagyva Reisnek, hogy megszerezze.
Gary Zauner, aki már régóta fõiskolai és NFL-es csapatoknál a special team felkészítésével foglalkozik, elmondta, a döntés, hogy a csapatok megpróbálkoznak-e onside kickkel vagy sem, attól függ, hogy milyenek az ellenfél játékosai a visszahordó csapat 1. sorában. Ha helyben állva meg szokták várni, hogy a labda elhaladjon a fejük felett, okosabb dolog mélyre rúgni. De ha hátrafele mozognak, és onnan próbálnak meg blokkolni, akkor olyan teret nyitnak meg, amely sikeressé teheti a trükkös játékot. Zaucher, aki jelenleg rúgóknak rendez táborokat, elmagyarázta, hogy a visszahordó csapat felállása és játékosai alapján kell eldönteni, érdemes-e megpróbálni a meglepetést: „Ha egy olyan védõ- vagy támadójátékos van a special teamben, aki az imént épp játszott, és hirtelen ott kell lennie a kickoffnál, az esze nem mindig ott jár, ahol kellene, kissé ellazulnak, próbálnak néhány yardot lecsalni, hogy kevesebbet kelljen futniuk. Ezeket az embereket kell kihasználni.”
Az NFL a másolók ligája, ha egy csapatnak sikere van egy bizonyos playhívásnál, nem ritka, hogy más csapatok követni fogják a példát. A New Orleans váratlan onside kickje egy ilyen nagy meccsen további „Kelepce”-szerû playeket eredményezhet 2010-ben. Burke egy pókeres blöffhöz hasonlította a playt, amely, ha sikeres, nem csak rövidtávon hoz hasznot, hanem hosszabb ideig megmarad az ellenfél emlékezetében is. Elmondta: „Számos hatása van. Az egyik: olyan helyzetekben, mint a Super Bowl, hozzásegíthet a gyõzelemhez, amennyiben sikerül. De az ellenfélnek ezután minden egyes rúgásnál figyelnie kell erre is, ami sikeresebbé teheti a normál kickoffokat is. A visszahordó csapatnak muszáj lesz több embert tennie az 1. vonalba, és inkább jó kezû játékosokat fognak odavezérelni, nem a szokásos blokkolókat.”
Dave Toub, a Bears special team coordinatora egyetért Burke-el abban, hogy a váratlan trükkös rúgások népszerûbbek lesznek, de szerinte e mögött más okok keresendõk. Múlt héten a Bears minicampjén a rúgó és visszahordó csapatot is felkészítette a meglepetésekre, mert szerinte az új hosszabbítási szabályok miatt – amelyek alapján egy megszerzett onside kicket követõ mezõnygóllal egy csapat megnyerheti a meccset – több csapat fog próbálkozni a rövid rúgásokkal. Toub elmondta: „Hiszek abba, hogy az új szabályok hatást fognak gyakorolni a játékra. Azt hiszem, több onside kicket fogunk látni.”
Morstead váratlan rúgása kb. egyetlen másodpercbe telt, de az örökség, ami ebbõl kibontakozik, hatással lehet az elkövetkezõ évekre.
Fordította: Geczõ László
