Az amerikai futballban gyakran az irányító személyétõl függ, hogy egy csapat milyen teljesítményre képes a szezon során. Ha a csapat támadójátékát egy kiváló QB irányítja, akkor szinte biztos, hogy a csapat bejut a rájátszásba, de minimum több meccset fog megnyerni, mint elveszíteni. A tavalyi szezonban a 13 legjobb irányítóból tíz vezette be csapatát a playoff-ba. Több, mint négy QB passzolt többet 4000 yardnál és közülük heten léphettek pályára a rájátszásban is. A csapatok így igyekeznek egy minél jobb irányítót állítani a támadás élére, és számos QB még a húszas évek elejét tapossa – írja az nfl.com. Vegyük példának okáért két fiatal irányítót, akiknek össze kellene kapniuk magukat a következõ szezonra:
1. Matt Ryan, Atlanta Falcons
Ryan 2008-ban az Év Újonc Támadójátékosa lett és brilliánsan játszott az egész szezon során. Az NFL történelmének második olyan irányítója, aki újoncként több, mint 3000 yardot passzolt (így van, jól gondolta a kedves olvasó, a másik irányító Peyton Manning volt egy évtizeddel Ryan elõtt). Újoncként dobott passzainak mintegy 61,1%-a ért célba, 16 touchdown dobott és csak 11-szer adta el a labdát. A passer rating alapján a liga 11. legjobb irányítója volt és zsinórban kilenc találkozón passzolt többet 200 yardnál. Ryan kirobbanóan jó teljesítménye miatt Roddy White igencsak sikeres szezont zárt, hiszen élete elsõ Pro Bowlján vehetett részt. Az irányító tavalyi szezonja azonban elmaradt a várakozásoktól. Michael Turner sem tudott rajta segíteni, hiszen a futó sérülésekkel küzdött; Ryan passzainak alig 59%-a ért oda az elkapókhoz. Összesen 14 alkalommal halászták le a levegõbõl az ellenfél védõi az általa eleresztett labdákat, hat meccs alatt összesen 11 INT-et dobott, de még így is három gyõzelmet és ugyanennyi vereséget hozott össze a csapatnak. A szezon középsõ etapja után azonban gatyába rázta a csapatot, amit kiválóan példáz, hogy 80,9-es passer ratinget hozott össze és a szezon utolsó három találkozóján a gyõzelemnek örülhetett az atlantai csapat.
Ha az idei holtszezon gyümölcsözõbben zárul, mint a tavalyi, akkor számítsunk arra, hogy a Ryan által vezértelt atlantai támadóegység szárnyalni fog a 2010-es szezon során. Ryannek erre minden lehetõsége adott, hiszen olyan játékosok várják tõle a labdát, mint Tony Gonzalez (TE), az elõbb említett Roddy White és Harry Douglas. Ha a csapat ott akar lenni a rájátszásban Ryannek meg kell muatatnia, hogy nem csak a szerencsének köszönheti az újoncként mutatott teljesítményét.
2. Joe Flacco, Baltimore Ravens
Annak ellenére, hogy újoncként egy olyan csapatot vezetett, mely nagy hangsúlyt fektetett a futásra, elég szép szezont zárt az olasz felmenõkkel büszkélkedhetõ irányító. Játékát látva a csapat vezetõi úgy gondolták, hogy ideje elengedni az irányító kezét és megnézni mire képes, ha több passzjátékot alkalmaz a csapat. A szezon elején kitûnõ az edzõk döntése kitûnõnek bizonyult, az elsõ hét találkozóból öt alkalommal szereztek harminc vagy annál több pontot. Ez idõ alatt három meccsen is több, mint 300 yardot passzolt Flacco és sikerült tizenkét alkalommal a végzónába passzolnia. Azonban, ha elszaladt az edzõkkel a ló, akkor Flacco szerény teljesítményt produkált.
Az edzõk vérszemet kaphattak a jó teljesítményt látva, így egyre többször bízták Flacco-ra az meccset. Kilenc meccsen is harminc vagy több alkalommal passzolhatott az irányító, de ezeken a meccseken közel sem nyújtott olyan teljesítményt mint az elvárták. Mindössze három gyõzelmet tudtak bezsebelni, és ebbõl következik, hogy hat találkozó után távoztak vesztesként a pályáról. Szerencsére az edzõk még idejében észbe kaptak és visszatértek a jól bevált „fussunk sokat” taktikához. A rájátszásra már ismét a futókon volt a világ szeme, a csapat játékstílusa nagyon hasonlított a két évvel ezelõttire. Ray Rice jóval nagyobb szerepet kapott, mint a szezon korábbi részében.
A futó taktikákra való átállás talán Flacco hiányosságait jelzi, azonban azt is világosan érzékelteti, hogy nincs olyan elkapó a csapatban, aki kimagaslóan jobb lenne az átlagnál. Derrick Mason mindössze 73 alkalommal kapott passzt az irányítótól és passzok többsége vagy Todd Heap tight endnek, vagy valamelyik futó felé szállt. Azonban a holtszezon során a baltimore-i csapathoz került a korábbi Cardinal, Anquan Boldin, aki már háromszor is részt vehetett a Pro Bowlon karrierje alatt. Az elkapók részlegéhez csatlakozott még a veterán Donte Stallworth is, de mellé még két TE is a Ravens tagja lett: Ed Dickson és Dennis Pitta.
Véleményem szerint a következõ szezonban minden szurkoló jogosan várhat el kiemelkedõ teljesítményt e két alkapótól, hiszen most már mind Ryannek, mind pedig Flacco-nak olyan csapattársai vannak, akikkel karöltve nagy playeket lehet véghezvinni.
