Mindez hozzásegíti az irányítókat, hogy 2,7 másodpercen belül elengedjék a labdát – kb. ennyi idejük van, mielõtt ütésre számíthatnak. Habár a liga olyanokkal is tele van, aiknek az a feladatuk, hogy a QB-ra vadásszanak, a passzsiettetõk számára egyre nagyobb kihívást jelent, hogy folyamatosan jó teljesítményt nyújtsanak. Phil Simms, a New York Giants egykori irányítója, jelenleg a CBS elemzõje szerint a kreatív támadósémákat megalkotó edzõk szerepe kulcsfontosságúvá vált a nyomás elleni harcban, ugyanis egyre több csapat engedheti meg azt a luxust, hogy domináns passzsiettetõt tart. „Egyre több csapat összezavarással, nem pedig tehetségekkel birkózik meg a nyomással” – mondta Simms.
A Jets tavaly csak 32-szer sackelt, de Rex Ryan blitz-sémáját elég jól hajtották végre ahhoz, hogy az 1. helyet szerezzék meg a passz elleni védekezésben. Kihasználták a 3-4-es felállás variálhatósági lehetõségeit, és ugyanezt tette 8 csapat a legtöbbet sackelõk top 12-es listájáról. Egyre nagyobb divat a 3-4-es felállás, így azoknak a játékosoknak, akik a fõiskolán számtalanszor vitték földre az irányítót, át kellett menniük a külsõ linebacker pozícióba, ami egy sokkal összetettebb feladat elé állította õket. Másrészt, akik defensive endek maradtak, ebben a sémában jobban kell figyelniük arra, hogy eredményesek legyenek a futás megállításában.
Felállástól függetlenül, általában beletelik némi idõbe, amíg a fiatal passzsiettetõk az NFL szintjéhez finomítják ügyességüket. Amikor mégis sikerül azonnal nagy hatást gyakorolniuk a játékra, az azért van, mert olyan poszton játszatják õket, ahol lényegében csak egy dologra, az irányító siettetésére kell koncentrálniuk, de arra nagyon. A legösztönösebb siettetõk nagyrészt az ösztöneikre hallgatnak, ezért Marcus Wiley ESPN-es elemzõ szerint, aki defensive endként játszott, az edzõk úgy segíthetnek leginkább nekik, ha megengedik, hogy szabadon kergessék az irányítót, anélkül, hogy egyéb feladatokat is a nyakukba varrnának. Néhány csapat annak a híve, hogy „a futást már akkor meg kell állítani, amikor a futó még csak az irányító felé tart”. Ez jól mûködött a Coltsnál, ahol Dwight Freeney és Robert Mathis vetették magukat az irányítók után. Az Indianapolis minden védelmi play-ében kergették az irányítót.
Az elmúlt két szezon során némi csökkenést lehet látni azon játékosok számában, akik kétszámjegyû sack-statisztikát értek el. 2008-ban 12 ilyen játékos volt, tavaly pedig 14. Ez elmarad a 16,9-es átlagtól, ami 2000 és 2007 között volt jellemzõ. Tavaly ez Freeney-nek és a New Orleans Saints játékosának, Will Smith-nek is sikerült, de rajtuk kívül csak 5 olyan játékos volt, akiknek csapata bejutott a rájátszásba. Alkalomadtán sikerülhet egy-két olyan meccs, ahol valaki sokszor sackel, de sokkal fontosabb, hogy folyamatosan nyomást tudjanak gyakorolni ezek a játékosok.
Figyelembe véve, hogy manapság már nagyon rövid ideig tartja magánál a labdát az irányító, hatalmas sikernek számít, ha valaki betör a zsebbe, és kioszt néhány pofont. Bobby McCray, akinek csapata a Saints, tavaly 35 sackkel a liga 13. helyén végzett ebben a statisztikai kategóriában, elmondta: „Egy passzsiettetés hatékonyságát nem lehet csak a sackek számával mérni. Meg kell vizsgálni azt is, hányszor ütik meg az irányítót.” A nyomás e formája is segített abban a New Orleansnak, hogy 26 interceptiont gyûjtsenek, a 3. legtöbbet a ligában. Gregg Williams koordinator számára is nagyon fontosak voltak ezek az ütések, fõleg Brett Favre ellen az NFC-döntõben. Nem elég, hogy a Colts és a Saints elég hatékony passzsiettetõkkel rendelkezett ahhoz, hogy elérjék a Super Bowlt, de Peyton Manning és Drew Brees személyében az ehhez szükséges irányítók is náluk játszottak, ráadásul nekik nem kellett akkora nyomással szembenézniük.
Az alapigazság, amely szerint „futtasd a labdát és állítsd meg a futást”, ma is megállja a helyét, de hozzájön egy kiegészítés: „passzold a labdát és siettesd a passzolót”. Brian Orakpo (11) és Clay Matthews (10) számára nem kellett sok idõ, és kétszámjegyû sack-statisztikát produkáltak, újoncként máris berobbantak a nagyok közé. Alább 5 olyan másod-, illetve harmadéves játékosra hívjuk fel a figyelmet, akik a következõ szezonban csatlakozhatnak a jeles társasághoz:
Kroy Biermann, DE, Falcons: Miután 2009-ben „részmunkaidõsként” 5 sacket hozott össze, nagy az esély arra, hogy baloldali endként kitúrja a helyébõl Lawrence Sidbury-t, a jelenlegi kezdõt. Jócskán profitálni fog John Abraham ténykedésébõl a túloldalon.
Everette Brown, DE, Panthers: Újoncként csereszerepben megvillantotta siettetõi tehetségét, 2,5 sacket produkált. Most azon van, hogy Julius Pepperst pótolja, így nagy lehetõség áll elõtte az áttörésre.
Calais Campbell, DE, Cardinals: Campbell Darnell Dockett túloldalán áll fel, így az Arizona a liga 3-4-es sémáinak legjobb párosával büszkélkedhet. Campbell még fejlõdik, meg is teheti, miután tavaly csak 7 sackig jutott.
Larry English, OLB, Chargers: Ha a San Diego eladja Shawne Merrimant, English nagy lehetõséghez juthat. Még ha Meriman marad is, Englishnek több, tisztán passzsiettetési munkát kellene adni.
Trevor Scott, OLB, Raiders: Az elsõ két szezonja során összesen 12 sacket szerzett, 2009-ben 7-et, miközben csak 6 meccsen játszhatott kezdõként. Ha a gyengeoldalon jobbnak bizonyul Thomas Howardnál, sokkal többször ijesztgetheti az irányítót.
Fordította: Geczõ László
