A válasz valahol ott keresendõ, hogy Brady feladata nem csak abban merül ki, hogy a szezon során, a pályán tudása legjavát nyújtja. Õ egyben egy standard az egész csapat számára, tõle nem független, hogy a gárda hogyan játszik, hogyan gyakorol, hogyan próbálja elérni a maximumot. Így a háromszoros bajnok hiánya rossz üzenetet továbbít a csapattársak felé azzal kapcsolatosan, hogyan lehet ismét feljutni a liga csúcsára, hogyan lehet ismét Super Bowl gyõzelmet szállítani Foxboróba.
Mert ez csak úgy lehetséges, ha azokat a kis lépéseket már májusban megteszik a játékosok, ha Brady igenis folyamatosan passzokkal keresi az elkapóit, hogy aztán minél elõbb kialakuljon az a komfortérzet, ami nélkül nem lehet bajnokságot nyerni az idény végén. Tom Brady és Peyton Manning nem csak azért óriási klasszisok, mert tehetségesek. Õk is tudják, a tehetség önmagában nagyon kevés, ha nem párosul irdatlan mennyiségû munkával.
Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy Brady abban jó példát mutat, hogyan lehet legalább a holtszezonban megtalálni a család és a csapat közötti kényes egyensúlyt. Mert a rengeteg munka, a játékosokat elszakítja azoktól a nõktõl és gyerekektõl, akik nélkül valószínûleg egyikük sem tartana ott, ahol tart. Ráadásul ez egy olyan kérdés, amelyet az edzõk számára is rendszeresen felmerül, és bizony nekik sem egyszerû eltalálni a megfelelõ arányokat.
Elképzelhetõ, hogy Brady elvesztette volna azt a képességét, amely a nagyok közül is kiemelte õt? Ami biztos, amíg nem volt családja, sokkal erõsebb motivációt érzett arra, hogy bebizonyítsa, sokkal elõkelõbb helyen kellett volna õt draftolni annak idején. Igaz, akkor még nem volt három aranygyûrûje. És valószínûleg abban is nagy igazság rejlik, hogy sokkal egyszerûebb kihagyni néhány edzést, mint felkapaszkodni az NFL történetének legnagyobbjai közé.
Fordította: Kiss Csaba
