2009 tavaszán az edzõi stáb még csak kísérletezett azzal, hogy melyik játékos melyik pozícióban lesz képes tudása legjavát nyújtani. A védõk igen sok idõt töltöttek azzal, hogy más, 3-4-et játszó csapatok videóit nézték, és próbálták elsajátítani az új szisztémában betöltésre váró feladataikat. Az elmúlt 12 hónap gyökeres változásokat hozott a Packers védõegységének életében, amely – amint azt láthattuk is – eleinte igen sok problémával szembesült, hogy a késõbbiekben aztán egyre masszívabbá váljék.
A mostani OTA már lényegesen eltér attól, amit tavaly tavasszal a Packers edzésére kilátogatók tapasztalhattak. „A legnagyobb különbség, hogy a játékosaink komoly tapasztalattal vértezõdtek fel az elmúlt egy évben” – magyarázta Dom Capers, a Green Bay defensive koordinátora. „2009-ben még csak tanulmányoztuk a többi, hasonló rendszerben játszó együttes játékát, idén pedig már lehetõségünk van arra, hogy a saját játékunkat elemezzük. Azt hiszem, sokkal jobban értjük a 3-4 lényegét, mint egy éve” – tette hozzá a tréner.
Capers azt is elmondta, hogy immár az apróságok csiszolása a fõ feladat, azon belül is nagy hangsúlyt fektetnek annak értékelésére, hogy a ligában második védelmüket miért zúzták szét a legjobban passzoló csapatok támadóegységei. Tavaly a Green Bay a liga 12 legjobb passzjátékával bíró gárdái közül néggyel összesen ötször randevúzott, és csak a Dallas ellenében hagyták el gyõztesen a pályát. Ezzel szemben a Minnesota kétszer, a Pittsburgh és az Arizona pedig egyszer-egyszer gyõzte le a wisconsini alakulatot úgy, hogy a Pack átlagosan 32,5 pontot szedett be ezeken az összecsapásokon.
Fordította: Kiss Csaba
