A KEVESEBB NÉHA TÖBB

Egyszerûen fogalmazva, Russell nem akarta eléggé, és mivel már elõre több milliót kifizettek neki, nem fáradozott azon, hogy meggyõzze magát, itt az ideje valamit vissza is szolgáltatni. Így megkérdõjelezhetõ kijelentés lenne az, miszerint bárhol is köt ki még mindig fiatal karrierjének második felvonásában, lelke mélyére ásva újra rajongani kezd ezért a sportért és az irányítás mûvészetéért. Ha nem érezte úgy, hogy Oakland-ben teljes mértékben oda kell tennie magát, ami azzal járt, hogy 39 millió dollárt dobtak ki az ablakon, miért hajtaná magát aprópénzért, még akkor is, ha olyan remek irányító-formáló edzõ mellé kerülne, mint Mike Shanahan Washingtonban, Josh McDaniels Denverben, Gary Kubiak Houstonban, vagy Mike Holmgren Clevelandben. Nem mintha ezek a csapatok nagyon kapkodnának az irányítóért.

Olyan források megfigyelései alapján, akik végignézhették és értékelhették Russell 3 évig tartó összeomlását, könnyen kijelenthetõ, hogy Russell fatális hibáit még a fent említett szakik sem tudják kijavítani. Azért nem, mert hiányzik egy alapvetõ hozzávaló, és ez az akarat, hogy dolgozzon a hibák kijavításán. Majdnem biztos, hogy kapni fog még egy esélyt egy másik mezben, hiszen mindig mindenki kap. Még a Ryan Leaf-ek és J.P. Losman-ek is. De ez nem jelenti azt, hogy megmenthetõ, és azt sem, hogy a következõ csapatánál a QB elõrukkol azzal, ami eddig hiányzott. Nem lehet biztosra venni, hogy megtalálják azokat a gombokat Russell-en, amiket meg kell nyomni, hogy motivált legyen, sõt, ezeket a gombokat folyamatosan nyomkodni is kell.

Egy oaklandi forrás így nyilatkozott: „Egyszerûen visszautasította, hogy azon dolgozzon, ami nem megy. Röviden ennyivel lehetne összegezni. Szerelmes volt az állapotba, hogy õ egy gazdag fiatal fiú, de arra nincs hajlama, hogy nagyszerû irányítóvá váljon. Õ egy fiatal srác, aki pénzhez és hírnévhez jutott azáltal, hogy a Draft 1. kiválasztottja volt. A helyzet adott, így ha nincs meg benned az a speciális motiváció, mi értelme a kemény munkának? Ha már zsebedben a pénz, az egyetlen, ami fejlõdésre ösztönözhet, az a munkamorál. A 2007-es Draft elõtt a Raiders tisztában volt a Russell-lel kapcsolatos kétségekkel. Kockáztattak, és nem nyertek. Azt hiszem, nem igazán akar az NFL-ben játszani. Fõiskolán nagyszerû játékos volt, de az NFL-t nem akarja. Ha úgy dönt, hogy tovább játszik, csak unalomûzésbõl fogja tenni. Még Pacman Jones is azt mondja, hogy elég volt a partikból, most már újra játszani akar. Egy bizonyos ponton mindenki megunja a két dolog közül valamelyiket.”

Oaklandben a megfigyelõk már a kezdetektõl azt mondogatták, hogy a fény még csak halványan sem kezdett derengeni a QB körül. Érettsége soha nem érte el az elvárt szintet, és munkamorálja, vagy annak hiánya sem változott. Ösvényt járt ki Oakland és Las Vegas között, már amennyire repülõvel ezt meg lehet tenni, viszont egyáltalán nem járt ilyen sûrûn a pályára vagy a konditerembe. Russell szerelmes volt az NFL-játékosok életstílusába, de a játékot soha nem szerette, és azt sem, amit ahhoz kellett tenni, hogy játszhassa. Arra a kérdésre, hogy Russell a játékának melyik részével küszködött leginkább, kétségbeejtõ válasz érkezett egy névtelen forrástól: „Mindegyikkel: A pozíció minden területével baja volt. Ha lenne egy listád, amin fel lenne sorolva, hogy mit vársz az irányítódtól, õ elutasítaná a végrehajtását. Azt választotta, hogy nem tanul, nem edz, nem kommunikál a csapattársaival, nem mutatja meg vezetõi képességeit, nem hozza formába magát. Baja volt a pontossággal, a védelmek olvasásával, a playek áthívásával. Majdnem ott tartottak, hogy az NFL-szint alatti támadásokat kellett kitalálni miatta. Nyilvánvalóan az edzõi stáb és a vezetõség sok energiáját felemésztette, hogy felkészítsék õt egy játékhétre. Elméletileg azért draftolsz elsõ körben egy irányítót, hogy segítse a csapatodat. A Raiders pedig azért rúgott ki egy elsõköröst, hogy jobb legyen a csapatnak. Azzal tettek hozzá a dologhoz, hogy elvettek belõle. Szemmel látható lesz a változás Oakland-ben. A csütörtöki nap nehéz volt az AFC West többi csapata számára, hiszen a Raiders-nél fejlõdés történt.” El kell ismerni, hogy Oakland-ben ezúttal jól döntöttek. Most már 7 hosszú évig barangoltak az NFL dzsungelében, de most úgy tûnik, megtalálták a helyes ösvényt.

Azon a napon, amikor január elején a Raiders szezonja 5-11-es mutatóval ért véget, elkezdõdött Tom Cable edzõ kálváriája. Mindenki azt várta, mikor fogják kirúgni. A közvélemény szerint Cable-t elbocsátották volna, és Russell biztonságban folytatta volna, mert Al Davis tulajdonos nem ismerte volna el ilyen hamar, hogy az általa kiválasztott irányító semmire nem jó. Mindenki tudta, hogy Cable, akárcsak korábban Lane Kiffin meg volt gyõzõdve arról, hogy Russell-lel nem tud nyerni, és Davis ezt a hozzáállást nem tûrte. Ezúttal azonban õ is belátta, nem jó ez így. És íme, Cable még ott van, Russell eltûnt. Davis ezúttal nem védte meg az irányítót, hiszen a csapatot kockáztatta volna vele. Inkább Cable megtartása mellett, és ezáltal a stabilitás és következetesség mellett döntött, amely tényezõk szinte láthatatlanok voltak a Raiders 7 éve tartó vesztési sorozatában, amelyek során kétjegyû szám került az elvesztett meccsek rubrikájába.

És amikor a Raiders igen okosan Jason Campbell-ért cserébe adott egy 2012-es draftjogot a Redskins-nek, mindenki újraértékelhette a karikatúrát, amit magában kialakított Al Davis-rõl. Talán még nem ejtette rabul teljes mértékben a saját egója. Talán még mindig nyitott a változásokra, és képes a gyõzelemre fókuszálni. Jason Campbell is elsõkörös volt, még mindig fiatal, és még nem érte teljesítõképességének legfelsõ fokát. Russell nyilván nem az egyetlen betegsége volt a Raiders-nek amióta 2002-ben eljutottak a Super Bowl-ig. De mindenképpen õ volt az, ki megszemélyesítette a hibákat és rossz döntéseket a franchise vesztes korszakában. Lehetetlen volt a csapat számára, hogy úgy mozduljon el a mélypontról, hogy az irányító is megmarad. Oakland-ben soha senki nem mondta, hogy rossz ember volt, csak azt, hogy rossz irányító. És rossz irányítóval nem lehet gyõzni az NFL-ben.

Russell soha nem fektette bele azt a munkát, amely ahhoz kell, amelyik posztra kiválasztotta az Oakland. Kétséges, hogy valaha is el fogja végezni ezt a munkát, nem számít, hova kerül. De a Raiders végre megtette a legnagyobb lépést a siker felé vezetõ úton, sokan máris más szemmel néznek rájuk.

Fordította: Geczõ László

Akár most, akár a későbbiekben a "Süti beállítások" gomb megnyomásával módosíthatod a beállításaidat. A későbbiekben ezt a funkciót a főoldal alján találod.
Cookie beállítások