ÚJONC ÓLOMSZÍVVEL

Múlt héten csütörtökön CT-vizsgálatot hajtottak végre rajta, és az orvos, aki elemezte a felvételeket, ennyit mondott: „Istenem, maga egy áldott ember.” Brinkley-t nem kell emlékeztetni erre. A vizsgálat kimutatta, hogy egy .357-es kaliberû lövedék egyhüvelyknyire, azaz kb. 2,5 centire van a szívétõl, a golyó majdnem megfosztotta életétõl, majd megélhetésétõl is. Sebhelyek emlékeztetik ara az éjszakára, amikor három golyót eresztettek bele tévedésbõl, mert összetévesztették valakivel. De egyik sem olyan félreérthetetlen emlékeztetõ, mint az a golyó, amelynek eltávolítását túl veszélyesnek ítélték meg, így az továbbra is Brinkley szívének közelében pihen. Ez és a rémálmok maradtak meg a philadelphiai lövöldözés után, amely miatt a RB élet és halál között lebegett. Egy évvel azután, hogy a Syracuse-ról érkezõ Brinkley-t a Chargers draftolatlan szabadügynökként leigazolta, a futó pénteken letudta elsõ hivatalos edzését a csapattal.

Brinkley elmondta: „Hosszú ideje dolgoztam ezért a napért. Most lehetõséget kaptam, hogy megéljem az álmomat, ami a profi futball, és igyekszem ezt kihasználni. Azt most már tudom, hogy semmit nem szabad biztosra venni, és semmit nem szabad feltételezni. Az egyik percben még itt van a lehetõség, de a következõ pillanatban már el is tûnhet. Készen állok mindenre. Elszánt vagyok, és be akarok kerülni a csapatba. Most úgy érzem, semmi nem tud megállítani.”

Ezt az önbizalmat akkor kapta, amikor átverte a halált. 2009. július 10-re nem éppen ezt tervezte, elsõ profi edzõtábora elõtt mindössze néhány héttel történt az eset. Brinkley elment a lánytestvére, Niveka Cason munkahelyére, hogy hazavigye, de korán érkezett. Míg a felnõtt-gondozási intézmény elõtt várakozott, a támadó odament az autójához, és egy Magnumból 3 lövést adott le. Két lövedék Brinkley vállát találta el, az egyik átment rajta, a másik örökre vele marad. A harmadik golyó az oldalába hatolt. A RB lebukott, hátramenetbe tette a sebességváltót, elmenekült, és a legközelebbi benzinkútra hajtott. Brinkley elmondta: „Folyamatosan elvesztettem majd újra visszanyertem az eszméletemet. A következõ dolog, amire emlékszem, hogy egy kórházban tértem magamhoz.” Miután állapotát stabilizálták, egyetlen gondolat foglalkoztatta. Arra a sportra gondolt, amelyet imádott, és arra, vajon tud-e még valaha játszani. „Az elsõ kérdésem az volt, elbocsátott-e a Chargers. Tudni akartam, életben van-e még az álmom, hogy az NFL-ben játsszak” – mesélte a futó.

Brinkley nem nagyon reménykedhetett a folytatásban. Az Orange-el nyújtott teljesítmény ellenére nem volt elsõkörös. Nem is draftolták, így vált szabadügynökké, akivel nem írtak alá olyan szerzõdést, ami bármit is garantált volna. Logikusan gondolkodva nem sok esélyt látott arra, hogy a Chargers továbbra is igényt tartana rá. A legtöbb, amit tehetett, hogy imádkozott, és reménykedett abban, hogy kap egy telefonhívást San Diegóból.

És kapott. A.J. Smith, a Chargers general managere elmondta: „Tettünk neki egy ígéretet. Azt mondtuk, ha orvosilag minden rendben lesz, adunk neki egy lehetõséget. Azt hitte, elvesztette az esélyt, de nem hagyhattuk, hogy ez történjen.” Brinkley nem volt rosszfiú. Nem járt rossz társaságba. A Cheltenham-i körzeti rendõrség jelentése szerint Brinkley húgának barátja, Anthony Peterson összekeverte valakivel. A férfi késõbb feladta magát a rendõrségen. „Nem voltam rosszkor rossz idõben. Úgy érzem, a jó idõben voltam jó helyen. Ha a rokonod vagy a testvéred felhív, hogy vedd fel valahol, megteszed, nem kérdezel. Ez csak megtörtént. Nem pazarlom az idõt arra, hogy a miérteket keressem” – nyilatkozott Brinkley.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyû volt a felejtés. A futó elárulta: „Szoktam álmodni arról, ami történt. Újra és újra lepörgettem a fejemben az emlékeimet, meg kellett birkóznom ezzel. De gyõztem, hiszen voltak motivációim. Ott volt a futball, és most van egy újszülött fiam is, akirõl gondoskodnom kell. Háromszor lõttek meg egy .357-essel és túléltem. Okkal vagyok még itt.” Brinkley ezt soha nem tévesztette szem elõl. Miután december végén zöld utat kapott az edzésekre, napi 2-3 alkalommal dolgozott azon, hogy visszanyerje régi formáját.

Kisfia, Elijah Brinkley február 4-én született, Curtis pedig március végén érkezett San Diegóba, hogy elkezdje a Chargers kondicionáló edzésprogramját. Vissza akarta kapni az életét, és gondoskodni akart a fiáról, ezek ösztönözték, és soha nem ingott meg. A futball sok segítséget nyújtott neki, abban, hogy túltegye magát az eseményeken. Arra koncentrál, hogy az 53 játékosból álló roster tagja legyen, amit egy kiemelkedõ edzõtábori teljesítmény garantálhat is neki, hiszen a Chargers jelenleg nem rendelkezik 3. számú futóval. Smith elmondta: „Egy teljes év telt el, de neki ugyanazt a lehetõséget biztosítjuk, mint tavaly. Nagyon hálás ezért, és remek formába hozta magát. Most már versengenie kell.”

Fordította: Geczõ László