Grafman a Neurológiai Rendellenességek És Stroke Nemzeti Intézetének neuropszichológusa, és évtizedeken keresztül az agyat ért trauma hatásait vizsgálta vietnámi veteránokon és civileken egyaránt. Az orvos elmondta: „A specialitásom a homloklebeny, az agynak ez a része felel egy személy ítélõképességéért, gátlásaiért és a társas viselkedéséért. Egy olyan ember, akinek károsodott a homloklebenye, nem tudja helyesen olvasni például egy nõ szándékait egy bárban. Primitívebb ösztönök uralkodhatnak el rajtuk, ahelyett, hogy azt mondaná: ’Nem kellene ezt tennem, mert hatással lehet a pályafutásomra.’”
Mintha Roethlisberger gátlásainak, elõrelátási képességének, és helyzetmegítélésének látszólagos hiányát írta volna le. És talán a nõk szándékait sem képes helyesen olvasni, ezért kapott felfüggesztést az NFL-tõl. Nemrég két nõ is megvádolta azzal, hogy a QB szexuálisan zaklatta õket, egyiket Georgiában, a másikat pedig Nevadában. Roethlisberger az egyik hétvégét azzal töltötte, hogy Roger Goodell, az NFL fõbiztosának utasítására vizsgálatokat végeztek rajta, hogy kiderítsék, korábbi agykárosodásai – 2006-os motorbalesete és egy csomó agyrázkódás, amit a pályán szenvedett el – összefüggésben vannak-e a viselkedésével. Big Ben tapintatlansága úgy tûnik széleskörû és krónikus. Érdekes módon a róla szóló Pittsburgh-i történetek nagy hasonlóságot mutatnak Grafman leírásával, amely egy sérült homloklebennyel rendelkezõ személy viselkedését mutatja be. Az orvos szerint két jellemzõ viselkedésmód alakul ki a közepes, vagy súlyos sérülést szenvedett embereknél, de azoknál is, akik enyhébb mértékben sérülnek, de többször. Ezek a viselkedésmódok: 1.) Megszegik a társadalmi szabályokat azáltal, hogy nem helyénvaló dolgokat mondanak, és 2.) odaillõ dolgokat mondanak, de nem a megfelelõ helyzetben. Grafman példát is mondott: „Ha házas vagy és a liftben egy nõvel flörtölsz, miközben melletted áll a feleséged, ez világos, hogy nem megfelelõ viselkedés.” Roethlisberger nem házas, de egy férfi azt állította, hogy az irányító randira hívta a feleségét, miközben ez a férfi ott állt mellettük.
Grafman másik példája: „Tegyük fel, hogy valaki bemegy egy szobába, ahol te is ott vagy, és úgy van felöltözve, mint egy idióta. Lehet, hogy megjegyzést teszel, de csak odasúgod a melletted lévõ barátodnak. Ha annak mondod, akivel kapcsolatos a vélemény, akkor megszeged a társadalmi szabályokat.” Egy másik férfi azt állította, Big Ben jól hallhatóan azt mondta egyik barátjának: „Nem tudtam, hogy bírod a kövér csajokat.” Ezzel arra a nõre utalt, aki a barátja mellett állt. A forrás szerint a QB ezt elég hangosan mondta ahhoz, hogy világos legyen, nem érdekelte meghallja-e a nõ, vagy sem. Grafman megjegyzi, természetesen mindannyian mondunk helytelen dolgokat néha, de a gyakoriság illetve a figyelmetlenség számít. Ha az embernek homloklebeny-sérülése van, általában nem figyel a saját helytelen viselkedésére. A megfigyelések leginkább feleségektõl vagy gyerekektõl származnak. Grafman elmesélte: „Múlt heti beszámolómban a következõ helyzethez hasonló, tipikus eset szerepelt: hallottam, hogy Roethlisberger illetlen dolgokat mondott például pincérnõknek, vagy fizetés nélkül távozott az étterembõl. Ha felhívnám az éttermet, bárki vegye is fel a telefont, a következõ, tipikus választ kapnám: „Nem tudom, hogy fizetés nélkül távozott-e, de nagyon goromba volt a barátnõmmel, miután meghívta az asztalához.” Big Ben-rõl pedig számtalan ilyen történet látott napvilágot.
Úgy tûnik, Roethlisberger Pittsburghben – mondjuk ki – elérte, hogy parasztnak tartsák. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rajongók egészen addig nem beszélnek a csapat sztárjának pályán kívüli viselkedésérõl, míg a helyzet tényleg nagyon rosszá, vagy gyakorivá nem válik. Az incidensek gyakorisága Big Ben esetében nagy méreteket öltött, jusson eszünkbe Grafman kijelentése, miszerint „a gyakoriság számít”. Joggal következtethetünk arra, hogy az irányítónak sérült a homloklebenye.
Az emberi homloklebeny a 20-as éveink közepére-végére fejlõdik ki teljesen. Grafman megjegyzi, a tinédzser fiúk általában azért bukdácsolnak a lányokkal való kapcsolatokban, mert nem tudják értelmezni a lányok gesztusait. Grafman ismertette: „Ezeknek a helyzeteknek a kiismerése idõt és tapasztalatot igényel. Valamint azt, hogy a homloklebeny szövetei tovább fejlõdjenek. Ha valaki a folyamat közepén vagy a vége felé jár, 14 28 éves, és agysérülést szenved, sokkal nehezebb lesz kialakítania a társadalmilag megfelelõ viselkedést, így felnõttként helytelenül fog viselkedni.” Ráadásul ezek az emberek Grafman szerint képtelenek ellenállni olyan viselkedésnek is, amely hosszú távon nem az õ érdeküket szolgálja. Röviden, ezek az emberek megbuknának a „mályvacukor-teszten”, amelynek az a lényege, hogy a gyerekek kapnak még egy cukrot, ha fegyelmet és elõrelátást bizonyítva az elsõt egy bizonyos ideig nem fogyasztják el. A Sport Illustrated jelentése szerint az életben Roethlisberger elbukott ezen tesztek néhány személyre szabott verzióján azáltal, hogy sokszor engedett az ösztönöknek, és a baleset után néhány hónappal a sisak nélküli motorozáshoz is visszatért, pedig majdnem életét vesztette emiatt.
Persze, az is lehet, hogy ez csak egy olyan férfi viselkedése, aki 20-as éveiben jár, 102 millió dolláros szerzõdése van, és egyfajta istenségként tisztelik abban a városban ahol él és játszik. A 24 éves Michelle Rouda, aki a egy bárban a VIP részlegben dolgozott, így emlékszik évekkel ezelõtti elsõ találkozására Roethlisbergerrel: „Rendelt egy üveg italt, és amikor felnéztem, láttam, hogy egy asztalon állva issza, egy csomó lány nyújtózkodott felé, õ pedig mindenkire tequilát locsolt.” Könnyû elképzelni, hogy egy olyan ember viselkedése közel állhat egy homloklebeny-sérültéhez, aki olyan helyzetben van, mint Big Ben. Most az a kérdés, hogy az orvosok el tudják-e különíteni az irányító eredeti személyiségét – amelyet a sztárság megváltoztatott – az esetlegesen sérült homloklebeny hatásaitól. Stuart Silverman egy Pittsburgh-i neurológus, aki dolgozott már profi sportolókkal, így vélekedett: „Vajon ez a motorbaleset miatt van, vagy az igazi személyisége? Nem hinném, hogy ezt bárki is tudni fogja.” Félig tréfásan hozzátette: „Ki kell deríteni, mit gondoltak róla az általános iskolában a tanárai.” Az Ohio-i Findley-ben járt középiskolába az irányító, ott állítólag szerették és tisztelték õt, nem fûzõdnek a nevéhez neveletlenséggel kapcsolatos történetek. Így felmerül a kérdés, a sztárság és a pénz, vagy az agykárosodás okozta a változást? Silverman megjegyezte: „Nem tudom, ki fogja ezt kibogozni. Nagyon sok a tényezõ.”
Az NFL-csapatok az ún. ImPACT-tesztet használják, amellyel a memóriát és az összpontosítást vizsgálják, hogy kiderítsék, egy játékos produkálja-e még az agyrázkódás tüneteit. Roethlisberger ebbõl legkevesebb négyet végzett el. Ez úgy mûködik, hogy az egészséges játékos elvégez egy alaptesztet, majd ha agyrázkódást szenved, újra meg kell csinálnia, egészen addig, amíg eléri az eredeti eredményét. De ezek a kognitív tesztek nem mutatják ki a homloklebeny károsodását. Grafman szerint ez csak megfigyelésekkel állapítható meg.
Ha az orvosok arra jutnak, hogy Roethlisberger viselkedése az agykárosodás eredménye, Grafman szerint az lehet a megoldás, hogy irányítani kell a környezetét, és távol kell tartani a kockázatos társasági helyzetektõl, ami nem könnyû feladat, és eddig a testõrei el is bukták. Az orvos szerint egy idõ után a homloklebeny-sérülteket meg lehet tanítani arra, hogy irányítsák a viselkedésüket. Ha arra jutnak, hogy valóban az agykárosodás okozza Big Ben problémáit, az NFL számára az lesz a nagy kérdés, hogy a motorbaleset, vagy pályán kapott ütések miatt sérült meg az irányító agya. 242 sackje és legkevesebb 4 agyrázkódása volt. Ha a doktorok arra utalnak majd, hogy Roethlisberger társadalmi viselkedésének fejlõdésére kevés az esély, és a pályán kapott ütések legalább részben felelõsek ezért, az eredmény új megvilágításba helyezheti a balhés játékosok megítélését.
Fordította: Geczõ László
