Hosszú listán sorolhatnánk sportemberi érdemeit, ám annak aki nem látta a pályán, ezek nem sokat mondanának. 14 éven keresztül minden évben ott volt a Pro Bowlon, az 1960-as és 1970-es évtized csapatában is helyet kapott, csak úgy, ahogy az NFL fennállásának 75. évfordulós csapatában is. Karrierje során mai napig csapat rekordnak számító 915 szerelést vitt véghez így nem meglepõ, hogy a St Louis Rams-nél az Õ, 74-es mezszámát sosem fogja játékos viselni. A két méter magas, 125 kilós játékos hihetetlen erõvel, gyorsaságával és egyensúlyérzékével egyaránt veszélyes volt a passzjátékban az irányítóra, és a futójátéknál a futókra. A Fearsome Four tagjaként forradalmasították a védõfalak játékát és megmutatták, a védelemben is lehet olyan kreatívan játszani, mint a támadóknál.
Ám karrierje elején korántsem volt az a kiemelkedõ atléta, akire neve említésekor gondolnánk. Kilencedikes korában edzõje azt mondta az akkor 100 kilós játékosnak, inkább a zenészek között kéne próbálkoznod az iskola rezesbandájában, mert a foci nem az te világod. Merlin azonban folyamatos felkészülésével, kiemelkedõ kitartásával és mindent elsöprõ szorgalmával bebizonyította, helye van a sportban. „Vagy makacs, vagy bolond voltam, de sosem akartam feladni az álmaimat.” A középiskolai évei alatt négy sportban alkotott kiemelkedõt, de a foci állt hozzá legközelebb.
Végül Olsen a Utah State Aggies csapatát erõsítette, defensive tackle-ként játszva az addig szinte ismeretlen egyetem csapatát az ország 10 legjobb csapata közé vezette. Õ maga 1961-ben megkapta az Outland Trophyt, amit a legjobb védõfalember kap az egyetemi ligában, ám számára sokkal többet jelentett, hogy egyetemi évek alatt csapata 18 meccset nyert, és mindössze 3-at vesztett el. Nem csoda, hogy decemberben a Utah State Egyetem bejelentette: a Romney Stadium-ban található pályájának új neve: Merlin Olsen field. Hihetetlen játékára a folyamatos odafigyelés volt jellemzõ, soha egy pillanatra sem engedte magának, hogy gyengén játszon.
„A folyamatos magasszintû játék kulcsa a koncentráció. Minden meccsen, minden játék elõtt, úgy álltam fel a helyemre, mintha az lenne a legfontosabb momentum az egész szezonban. Minden play-re úgy tekintettem, mintha a meccs függött volna tõle.” nyilatkozta egyszer az 1982-ben a Dicsõségek Csarnokába választott tackle. Ez a mentalitás volt jellemzõ egész karrierjére. Gil Brandt a Dallas Cowboys játékosokért felelõs igazgatója Olsen pályafutása alatt, mondta el az alábbiakat: „Sokat meccseltünk velük, de sokat edzettünk is közösen és Merlin egyetlen játékra sem engedett le, nem számított, mi épp a tét. Minden bizonnyal mindenidõk egyik legjobb játékosa volt… Bár a 60-as 70-es években játszott, mai játékosokkal egyszinten volt sebességben, erõben és technikában.”
Az NFL drafton harmadikként választotta ki a Los Angeles Rams, amely alakulat az 1950-es években még kiemelkedõ támadóiról, ám az 1960-es években már félelmetes védõfaláról vált híressé. A sokat emlegetett „Félelmetes Négyes” mindössze négy évig volt együtt (1963-tól 1966-ig), de stuntjaikkal, amikoris atletikusságukat kihasználva, helyüket változtatva zavarták össze az ellenfél támadófalát, kiérdemelték becenevüket. Deacon Jones, aki Olsen mellett bal oldalt állt fel a falban találta ki a szót: „sack”. „Ma is hatalmasak lennénk. Mindannyian tudtunk futni, és 125 kiló volt az átlagsúlyunk. Szerintem hihetetlen jók lennénk a mai modern játékban is.” – nyilatkozta Olsen.
„Isten nem teremt tökéletes embereket, de amikor Merlin Olsent kaptuk tõle, akkor nagyon közel járt hozzá. Megtestesítette a görög ideált: ép testben ép lélek.” – mondta el Dick Enberg, aki 12 évig szakkommentált Olsennel a CBS televíziónál.
69 évesen halt meg egy különleges tüdõrák fajtában, amit legtöbbször az azbeszt belélegzésének következményeként diagnosztizálnak. Nagy valószínûséggel fiatal korában, munka közben, építési területen került kapcsolatba az anyaggal. Roger Goodell a következõt nyilatkozta: „Merlin hatalmas ember volt, mind átvitt, mind szószerinti értelemben, aki érájának egyik legnagyobb legendájaként távozott tõlünk.”