Tavasszal az NFL-játékosok nem szokták elveszíteni kezdõ pozíciójukat, ez augusztusban történik meg az edzõtábor és az elõszezon meccsek alatt. Fõleg az irányítókra igaz ez. Az edzõk minden mozdulatukat figyelik, hogyan viselkednek a huddle-ben, hogyan kezelik az alapvetõ támadóplay-csomagokat a minicampek során, de a végsõ döntést az alapján hozzák meg, ahogyan a nyár végén az igazi riválisok ellen játszanak. Ben Roethlisberger felfüggesztése miatt azonban ez egy nem megszokott irányító-küzdelem lesz. Megmagyarázhatjuk a hiányát ahogy csak akarjuk, de az eredmény mindig ugyanaz lesz. Big Ben nem fog játszani, amikor elindul a szezon. Ez az õ dolga, a támadócsapat számára elérkezett az idõ, hogy új vezér után nézzenek. Ezért Pittsburgh-ben csak az számít, ki lesz az elsõszámú az edzõtábor végén.
Tavaly Dixon kevés idõt játszhatott, de akkor nem volt rossz. Õ az a fajta irányító, aki a védõk nézõpontjából tekintve problémákat tud okozni, több lehetõség nyílik meg általa a támadók számára. Abban viszont egyet kell érteni, hogy profi irányítóként még hosszú út áll elõtte, meg kell birkóznia a poszttal járó viszontagságokkal, és hétrõl hétre hoznia kell az eredményeket. Ez egy folyamat, egy tanulási görbe, amely a Byron Leftwich és Charlie Batch elleni küzdelemben fogja elérni a csúcspontját. A két ellenfele semmit nem fog csak úgy odaadni a fiatal irányítónak.
Ha Dixon kezdõ lesz, hibákat fog elkövetni mind az edzéseken, mind a meccseken. Nem egy franchise irányító, két Super Bowl-gyûrûvel az ujján. Most az a legfontosabb számára, hogy a csapaton belül gyõzedelmeskedjen, és rávegye a csapattársait, hogy keményen játszanak érte. Ezen sokszor átsiklik a tekintet, de egy játékos szempontjából nagyon fontos dolog. Ezen a szinten ezért ennyire fontos az irányító. Helyzettõl függetlenül mindenki õt figyeli. Dixon elõtt pedig nyitva áll a kapu, hogy õ legyen ez az ember, vezérré váljon, és esetleg ezen a téren is pótolja Roethlisberger-t.
Fordította: Geczõ László
