ARIZONA CARDINALS: HOSSZÚ KÜZDELEM AZ ÁTKOKKAL
A KEZDETEK
A Cardinals csapat megalapítása 1898-ban, Chicagoban pattant ki Chris O’Brien fejébõl. A Morgan Athletic Clubként mûködõ amatõr egyesület a 20. század elején átlépett a profik táborába. Már ekkor bekövetkezett a csapat történetének elsõ költözése, de ekkor még csak városon belül: az új otthon a Racine sugárút melletti Normal Park lett, ez pedig átkereszteléssel is járt. O’Brien nem sokat törhette a fejét az új néven: Racine Normals-ként folytatta a gárda, de hamarosan megszületett a mai napig ismert Vörösbegy elnevezés.
O’Brien 1901-ben új mezeket vásárolt a University of Chicagotól, melyek eredetileg vörösesbarna színûek voltak, de idõvel kifakultak, mire O’Brien kijelentette: „Ez nem vörösesbarna, hanem (cardinal) vörös!”. Nem hiába mondják, hogy a ruha teszi az embert, hiszen nem sokkal ezután Racine Cardinals-á változtatták a csapat nevét.
Az egyik legrégebben mûködõ amerikai foci csapat története ekkor egy többéves kihagyással folytatódott, mivel helyi ellenfelek hiányában 1906-ban feloszlott a gárda, de 1913-ban újjáalakították. Mûködésüket nem sokkal késõbb, az elsõ világháború miatt ismét felfüggesztették, de a háborút követõen megint aktívvá vált a csapat, és innentõl mai napig megszakítás nélkül mûködik.
AZ ELÁTKOZOTT BAJNOKI CÍM
A manapság lesajnált, örök vesztesnek titulált Cardinals igencsak korán, már 1925-ben megszerezte elsõ bajnoki címét, de a nem mindennapi körülmények között született gyõzelemhez kötik a csapatot sújtó átkot, amelyrõl a csapat szurkolói remélik, hogy a 2008-as szezonnal végre sikerült lerázniuk. Történt ugyanis 1925-ben, hogy a legjobb mérleggel rendelkezõ Potsville Maroons csapat versenyengedélyét visszavonták a területi jogok állítólagos megsértése miatt. Ez a döntés a mai napig rendkívül kétes, és Potsville lakosai azóta is állítják: a Cardinals-on átok ül, amely egészen addig fog tartani, amíg az 1925-ös bajnoki trófea vissza nem kerül jogos tulajdonosához. A postville-iek átka fogott: a Cardinals-t azóta több, csoportgyõzelmek híján lejátszott évtizedek sújtották. 2008-ban 33 év után tudta megnyerni csoportját a csapat, de a Super Bowlban elbuktak a Steelers-szel szemben, amely -minõ meglepetés- a Potsville-hoz hasonlóan pennsylvaniai csapat.
Az átkos bajnoki címet követõen húsz éven keresztül mindösszesen kétszer sikerült a csapatnak pozitív mérleget összehoznia, ebben bennefoglaltatik egy tízéves, negatív mérleget hozó sorozat is.
A BIDWILL CSALÁD SZÍNRE LÉP
Amikor egy régóta egyetlen család tulajdonában lévõ franchise-ról hallunk, a legtöbb embernek a Steelers és a Rooney család jut az eszébe, holott az idei Super Bowl vesztesének neve is összeforrt egy családéval: a Bidwillékkel. A nagy gazdasági világválság idején több tulajdonosváltást követõen, 1932-ben végül Charles Bidwill vette meg a csapatot, aminek ad némi pikantériát, hogy õ ekkor a még városi rivális Bears alelnöke volt.
A potsville-iek átka a második világháború idején különösen hatékonynak bizonyult: 1943-ban és 44-ben is nyeretlen maradt a csapat, utóbbi esztendõben a Pittsburgh-el egyesülve Card-Pitt néven indultak. A 29 meccses nyeretlenségi szériának aztán 1945-ben sikerült megszakítani, két évvel késõbb pedig elérkezett a csapat eddigi utolsó nagy sikere.
A MÁSODIK BAJNOKSÁG
Az 1947-ben felálló csapat legmeghatározóbb egyéniségei Paul Christman irányító, Charley Trippi és Elmer Angsmant futók, valamint Pat Harder fullback voltak. A döntõben felülmúlták az Eagles csapatát, megnyerve ezzel a csapat második, s a mai napig utolsó bajnoki címét. Üröm az örömben, hogy mindezt Charles Bidwill nem érhette meg, mivel egy évvel korábban elhunyt.
A bajnok csapat magja egyben maradt, így egy évvel késõbb ismét döntõt játszhattak, ezúttal azonban az Eagles visszavágott a Cardinals-nak – érdemes megjegyezni, Philadelphia történetesen szintén Pennsylvaniában fekszik.
IRÁNY ST. LOUIS
Az ötvenes években nem sok nyomot hagyott a csapat a sportág almanacjaiban, tíz év alatt mindössze 33 gyõzelmet sikerült összehozni. A városon belüli rivalizálás ekkor kezdett végleg eldõlni a Bears javára, amely kezdte teljesen ellehetetleníteni az egyre kevesebb nézõt vonzó Cardinals-t. Bidwillék nem is haboztak, és a csapat 1960-ban St. Louis-ba költözött.
Ezzel a lépéssel a Cards ugyan megszabadult a Bears fojtogató jelenlététõl, de újabb kellemetlen helyzetbe csöppent: St. Louis városának baseball csapatát ugyanis szintén Cardinals-nak hívták és hívják még a mai napig is. Ekkor felmerült a névváltoztatás lehetõsége, de végül ezt elvetették, ehelyett mindenféle becenevek kitalálásával igyekeztek megkülönböztetni a két gárdát, mint például a St. Louis Football Cardinals, vagy a Big Red.
VISSZATÉRÉS AZ ÉLMEZÕNYBE
Jó hatással volt a környezetváltozás a Cardinals-ra, amely a hatvanas években Charley Johnsont, Larry Wilsont, Jim Hartot és Sony Randle-t a soraiban tudva már egyre javuló teljesítményt mutatott be, de a rájátszásba nem sikerült bejutni.
A hetvenes években következett az igazi áttörés, amikor Don Coryell vezetõedzõ keze alatt olyan kiválóságok játszottak, mint Roger Wehrli, Mel Gray, Terry Metcalf és Jim Otis. Ez a gárda már többször is bejutott a rájátszásba, ráadásul sok izgalmas mérkõzésük miatt népszerûvé is váltak, de Super Bowlba nem sikerült bejutniuk.
Idõközben a tulajdonosi körben is változások történtek: 1972-ben Bill Bidwill lett a csapat kizárólagos tulajdonosa, és mind a mai napig õ a Cardinals elsõ embere.
VÁR A SIVATAG
A nyolcvanas évek második felére érett egy újabb költözés, mivel a városvezetés nem lelkesedett egy új stadion építéséért. Bill Bidwill felmérte a lehetõségeket és a Cardinals 27 esztendõt követõen ismét csomagolt: 1988-ban Arizonába költöztek. A csapat elõször a Phoenix Cardinals nevet vette fel, ezt egészen 1994-ig használták, amikor a csapat végre megkapta mai nevét.
A St. Louis-ból való távozás egyik legfõbb oka az új stadion hiánya volt, ehhez képest Phoenixben sem kényeztették el a klubot: a Sun Devil Stadiumon az Arizona State egyetemmel osztozkodtak.
HOLLYWOOD MEGHÓDÍTVA
A szurkolók bánatára a kilencvenes évek inkább szóltak a pályán kívüli sikerekrõl valamint a népszerûségrõl, mint a sportsikerekrõl. A csapat számtalan végletekig kiélezett csatát élt meg, a legtöbbször azonban sajnos vesztesen hagyta el a pályát.
A csapat legnagyobb sikere ebben az idõszakban Hollywoodban született, amikor az 1996-ban Tom Cruise fõszereplésével bemutatott Jerry Maguire-ben Cuba Gooding Jr. egy képzeletbeli Cardinals elkapót, Rod Tidwellt alakította. Gooding ezért a teljesítményéért Oscar díjat kapott, de ehhez hasonló siker a pályán nem született.
Ugyan 1998-ban úgy tûnt, hogy valami megmozdult, amikor egy nagy szezonvégi hajrával egy szabadkártyás helyen becsúsztak a rájátszásba Jake Plummer irányításával, de rögtön az elsõ héten jött a hidegzuhany egy, a Vikings-tól elszenvedett sima vereség formájában.
ÚJ STADION, ÚJ CSOPORT, ÚJ KORSZAK?
Az 1998-as feltámadást nem követte folytatás, de 2000-ben jó hírt kapott a csapat: a helyi népszavazáson a lakosság 51-49% arányban támogatta, hogy új otthont kapjon a Cards. Az eredményt már láthattuk debütálni Super Bowlon is: a csapat most már a University of Phoenix stadiont, a világ egyik legmodernebb létesítményét hívhatja otthonának.
Más változást is hozott az új évezred, az NFL legutolsó, 2002-es bõvítésekor ugyanis a divíziós rendszert is átszervezték, így az akkoriban a Cowboys-t, az Eagles-t, a Redskins-t és a Giants-et felvonultató NFC Eastbõl átkerültek az NFC Westbe, mai csoportjukba. Ez a lépés földrajzi szempontból jó másfél évtizedet késett, hiszen már a St. Louis-ból való elköltözés indokolttá tette volna.
BIZTATÓ JÖVÕ?
Ken Whisenhunt vezetõedzõ érkezése alaposan felrázta a letargiából a Cardinals-t, amely 1975 után tudta újra megnyerni csoportját, és negyedszerre jutott nagydöntõbe. Az átok azonban úgy tûnik, továbbra is fog, hiszen drámai körülmények között kikaptak, a szurkolók mégis bizakodók a 2008-as szezont követõen, és remélik, hogy 85 évvel a potsville-i átkot követõen végre megszerzi harmadik bajnoki címét is a csapat.