Kezdjük az egész történetet a legelején, és most nem a 90-es évek hajógyári-szigeti ütközéseire gondolok, hanem sokkal inkább 2008 egy hideg késõ õszi estéjére, amikor az akkori közgyûlésen eldöntötték a tagok, hogy sportági szakszövetséggé kíván válni a hazai csapatokat tömörítõ szervezet. Ezzel nemcsak teljes jogú hazai sportszervezetté válik – akár az MLSZ vagy az MKSZ –, hanem olyan anyagi források és állami támogatások is elérhetõek lesznek, melyekkel komolyabb alapokra lehet helyezni az amerikai futballt Magyarországon. Mint azt Tóth László hangsúlyozta, alanyi jogon alapnormatíva jár majd a szövetségnek, de további forrásokra is pályázhat majd: utánpótlásképzésre vagy szakmai programok elindítására. Ezek mind-mind olyan célok és lehetõségek, amelyek miatt megéri néha kellemetlen, és adott esetben nehéz döntést hozni. Azt hiszem, senki sem gondolta volna azon az estén, hogy annak a döntésnek majd 2010 elején ilyen hozadékai lesznek. Mert lettek, olyan igazi „hazai” hozadékai, vegyük is szépen sorjában!
Idén februárban, a leadott papírok megvizsgálása, és átvilágítása után nem kevesebb mint kilenc csapat indulása vált bizonytalanná. A Pécs Gringos elõre jelezte, hogy az idei évben nem kíván részt venni a bajnokságban, de továbbra is a Szövetség tagja marad, míg a Grizzliest fennálló tartozásai miatt már tavaly kizárták. A többi kilenc csapat a Budapest Wolves, a Haladás Crushers, a Debrecen Gladiators, a Nagykanizsa Demons, a Gyõr Sharks, a Szeged Bats, az Újpest Bulldogs, a Kaposvár Goldenfox és a Zala Predators. Ezek közül többen komoly múlttal, több bajnoki címmel rendelkeznek, alapító tagok, amelyek sportágunk gerincét alkották az újkori magyar foci rövid, ám annál tartalmasabb idõszakában. Mindenekelõtt tisztázni kellett a helyzetet, azt, mi miért történt, és mire is számíthatunk. Voltak nagyon egyszerû esetek is, amelyeket könnyedén meg lehetett oldani. A Gyõr Sharks papírjait elkeverte a posta, és ezért elnézést is kértek, s amint megtalálták, kézbesítették is a Malomudvarba, így a kétszeres magyar bajnok indulása elõl minden akadály elhárult. Az elutasító határozat ellen természetesen fellebbezést nyújtottak be a csapatok, egyedül a Kaposvár Goldenfox nem élt ezzel a lehetõséggel, õk úgy döntöttek, az idei évet inkább az újjáépítésre fordítják – a szebb jövõ reményében.
Az igazán érdekes esetek nem is ezek. Sokkal figyelemreméltóbb két sokat bizonyított és tiszteletre méltó csapat hercehurcája.
Vegyük elõször a Zala Predators nem éppen happy enddel záruló esetét! Aki nem tudná, a Zala Predators az elmúlt évek DIV II. bajnokságának meghatározó csapata, 2008-ban és 2009-ben is döntõt játszott, még ha el is veszítette azokat. 2008-ban még a Vasyl Jordannel felálló Nyíregyháza Tigers, míg tavaly a Grátz Vilmos vezette Gorillaz jelentett megoldhatatlan akadályt Steve Benefield edzõ fiainak. A Predators nem az a csapat, amelynek volt egy szezonra szóló felvillanása, aztán eltûnt a süllyesztõben, hanem idõrõl-idõre képes volt egyre jobb teljesítményt nyújtani, ezzel saját bajnoksága élmezõnyében maradni. Fokozatosan építkeztek, évrõl-évre nagyobb célokat tûzve maguk elé olyan vidéki bázissá kívántak válni, amelybõl sokkal többre lenne szüksége a hazai amerikai futballnak. Az élet azonban náluk is zajlott, hiszen többek között Alex Klein, a csapat egyik alapítója, késõbb még több elnökségi tag volt kénytelen elhagyni a várost, és ezzel a csapatot is. Az új felállásban a csapat addigi edzõje, Steve Benefield, és Gyimesi Márton vette át az egyesület vezetését, még több feladatot vállalva magukra. A 2010-es bajnokságnak mégsem vághat neki a Zala Predators, hiszen túl késõn adták le a papírokat, azokat is hiányosan. Semmi nem érkezett meg a Szövetséghez az elõírt határideig. Ez olyan tény, amit mind a két fél iratokkal igazolni tud, így vitatkozni felesleges vele. DE! És itt egy nagy de, hiszen nem csupán arról van szó, hogy egy olyan csapat, amely már sok mindent letett az asztalra, nem indulhat el a bajnokságban, hanem arról is, hogy a történtek miatt 40-50 ember sportolási lehetõsége, illetve egy vidéki fellegvár fennmaradása vált kérdésessé. Steve Benefield elismerte, õ követte el a hibát, hiszen késõn küldték el – akkor is e-mailben – a kért dokumentumokat, de mint elmondta, arra számított, hogy a szövetségi vezetõk részvételével zajló csapateseményen, január 30-án személyesen átadhatják az iratokat.
Tóth László erre azzal reagált, hogy az akkori rendkívüli idõjárási viszonyok miatt nem állt módjukban elutazni a nyugati határhoz közeli, hóhelyzettõl sújtott Zalaegerszegre. Hozzátette ugyanakkor, hogy bizonyos fokú felelõtlenség egy olyan csapat vezetõi részérõl, akik már évek óta szerepelnek a különbözõ versenysorozatokban, efféle helyzetnek kitenni magukat és csapatukat. Mint az lenni szokott, az igazság valahol félúton. Kérdés persze, hogy egy ilyen esetben mennyire kell rugalmasnak lennie a Szövetségnek? Az elmúlt években sokkal megengedõbb és rugalmasabb volt az ügymenet, de mostanában láthatóan nagyítóval figyelik a történéseket, tehát ilyen hibákkal semmilyen szinten nem szabad támadási felületet adni. A szövetség szerint sportszerûtlen lenne bárkivel is kivételezni, fõleg ha figyelembe vesszük, 18 csapat minden probléma nélkül lebonyolította a nevezést. Ezzel együtt kár, hogy egy ilyen múltú és képességû csapat az idei évet hivatalos bajnoki mérkõzés nélkül kénytelen letudni, és csak remélni lehet, mindez nem szegi kedvét azoknak a játékosoknak, aki most csak edzeni tudnak.
„A szövetségnek nem célja a szankcionálás, és nem is örülünk annak, ha bárkivel szemben fel kell lépnünk, ugyanakkor megengedhetetlen, hogy a tagok fontos dolgokat ne vegyenek komolyan! Nem tehetjük meg, hogy nem ugyanazon szabályok szerint döntünk az összes csapat esetében” – mondta el Tóth László.
A következõ kényes ügy a magyar amerikai futball alapítója, a Budapest Wolves esete volt. Mint Iványi Márton, a csapat sajtófelelõse mesélte, még 2009-ben vezetõváltás történt az egyesületnél, így Bencze Ferenc helyére új embert kellett keresni. Valamennyi hivatalos helyen be kellett jegyeztetni az új vezetõt, ám a magyar közigazgatás lassúsága súlyos problémát okozott: „ Még októberben elkezdtük intézni az egyesület adminisztratív átszervezését, de a bíróságon leadott papírjaink rettenetesen lassan készültek el, addig pedig az APEH nem fogadta be a kérvényeinket. Általános adóigazolást tudtunk tehát csak leadni, bár jelzem, a versenykiírás által elõírt „nullás igazolás” nem létezik. Nemleges vagy általános van csak. A Szövetség állásfoglalást kért az APEH-tõl, és nem fogadta el az igazolásunkat, de szerencsére a hiánypótlásra adott határidõig mindent leadtunk probléma nélkül. Annyit azért megjegyeznék, hogy a különbözõ fórumokon megjelent állításokkal ellentétben semmilyen adótartozásunk nem volt” – tette hozzá Iványi Márton.
A Budapest Wolves tehát nem szûnik meg, továbbra is versenyben lesz a magyar bajnoki címért, és meg szeretné védeni címét a VI. Hungarian Bowl során.
A csapat utánpótlásához kapcsolódik a következõ kényes helyzet: a Budapest Hurricanes megalakulása. A Budapest Wolves juniorcsapata mindent megnyert eddig Magyarországon, ahol csak elindult. Ausztriában is félve ejtették ki a nevüket még a komolyabb csapatok is. A juniorcsapat azonban kivált az anyaegyesületbõl, és egy új klub alapításába kezdett. Létrejött a Budapest Hurricanes, mely alapvetõen az edzõi gárda korábbi játékosaiból és néhány máshonnan érkezett futballistából áll. Céljuk egy olyan sportvállalkozás létrehozása, amely alapjaiban reformálja meg a hazai amerikai futballt, és mindenképpen versenyképesek szeretnének lenni nemcsak itthon, hanem Európában is. Az õ helyzetük annyiban volt kellemetlen, hogy miután beadták belépési szándékukat, az egyik hazai egyesület kérte, vizsgálja ki a Szövetség, nem játszanak-e náluk olyan játékosok, akik másik csapattal állnak szerzõdésben.
„Írásos megkeresés érkezett az egyik egyesülettõl – amelyet most nem szeretnék megnevezni –, hogy vizsgáljuk meg, játszanak-e ott máshol szerzõdésben álló játékosok, és amennyiben igen, úgy foglaljunk állást az ügyben. Mi megtettük a szükséges lépéseket, közben pedig befutott a Budapest Wolves levele is, amelyben jelezték, több olyan játékos is a Hurricanesnál edz, aki velük áll szerzõdésben. A Versenybizottság ennek megfelelõen kivizsgálta a kialakult helyzetet, és elsõ körben elutasította belépési kérelmüket. A fellebbezésüket követõen a Közgyûlésen is napirendre került a felvételi kérelem, amit nem szavaztak meg a tagok, így egyelõre – hangsúlyozom egyelõre – nem lett tag a Budapest Hurricanes. Az, hogy a továbbiakban mi lesz a sorsa ennek az egyesületnek, most nem tudom megmondani, de hosszú távon mindenképpen elõnyös lenne a tagságuk” – fejtette ki álláspontját a Szövetség elsõ embere.
Nem léphetett be tehát a tagok közé az egyik legjobb hazai edzõgárdával rendelkezõ egyesület, ezzel pedig már két olyan csapat nem játszhat tavasszal hazai füvön, amelynek a szereplése fontos lehetett volna mind a pályán, mind a lelátón. És itt jön megint a kérdés: mi szolgálja jelenleg leginkább a hazai futball érdekeit, a szabályok maximális betartása, vagy egy kis félrenézés, ha éppen ezt kívánja a helyzet? Jelen sorok írója nem kívánja eldönteni, hogy melyik a helyes út, ezt inkább az olvasó bölcsességére bízza. Annyit azonban megjegyeznék, hogy e két csapat kiesésével több mint 100 jól képzett, rutinos, tapasztalt játékos számára lesz ez egy elvesztegetett év. A többi idei kimaradóval együtt összesen 250 ember esik ki 2010-ben a hazai hivatalos körforgásból. Vajon megengedhetjük ezt magunknak alig ötévesen? Vajon megteheti-e ezt bármilyen sportág, mely globálisan nézve ilyen szûk „anyaggal” gazdálkodhat? Csak remélni tudom, hogy nem…
