• ALCOR 970
  • Gancia 300×300 mobile
  • Az átlag 194 centi és 144 kiló – a sport, ahol 72 kilósan meghalnánk

    Gancia 640

    Érdekes grafikont rakott össze Noah Veltman, a New York-i WNYC rádió adatújságíró részlegének egyik grafikusa, elemzője: 1920-tól kezdve összeszedte, milyen volt az NFL-játékosok méreteloszlása súly és magasság alapján. Furcsaságokra bukkant.

    Jól láthatóan az 1920-as években elég homogén volt a közeg, pár kilógó csoportot leszámítva nagyjából egy behatárolható halmazba esett: 170-188 cm és 72-100 kg között volt a legtöbb játékos. Ez persze ma már elképzelhetetlen lenne, már 170 centivel is nehéz érvényesülni a ligában, 72 kilóval viszont egész egyszerűen életveszélyes lenne játszani.

    Sőt, az akkori kvázi maximumot jelentő 100 kiló manapság inkább a futójátékosok, irányítók, safetyk mérete, nem a blokkolásért felelős falembereké.

    A folyamatosa növekedés is jól végig követhető, ahogy az is, hogy a hozzávetőleges homogenitás az 1950-es évek végéig tartott – igaz, ekkorra már 5-8 centit (175-196) és 9-10 kilót (81-118) nőttek, híztak a játékosok.

    Érdekesség, hogy az NFL és az AFL 1966-os egyesülése nem hozott látható változást, vagyis bár játéktudásban csak pár AFL-csapat tudta felvenni a versenyt a NFL-esekkel, méretben nem volt lényegi különbség az addig rivalizáló két liga játékosai között.

    Az újabb fontos változás az 1970-es évek első felében indult el: a mezőny elkezdett három elkülönülő harmadra bomlani, ami az 1990-es évek végéig így is maradt, sőt, volt, hogy a három egység majdnem négyre bomlott fel.

    E mögött a teljesen specializálódó pozíciók voltak: a futójátékosok, hátsó védők (secondary) és elkapók kicsik, de fürgék voltak, a linebackerek és fullbackek (akiknek az erős futójáték miatt komoly szerepük volt plusz blokkolóként) 190 centis, 110 kilós pusztítógépek, a két védőfalba pedig még náluk is nagyobb, átlagosan 193 centis és már 130 kiló fölötti, lassú, de pokolian erős hegyek kerültek.

    1976

    Ez volt a futójáték aranykora, amikor mind a futók, mind a linebackerek nyakvédővel egészítették ki a vállvédőjüket, hogy a hatalmas erejű ütközések miatt ne bicsakoljon hátra túlzottan a fejük és a nyakuk. A 2000-es évek elejétől kezdve viszont előtérbe került a passzjáték: a növekedés nem állt meg így sem, de ez elkezdte elmosni a határokat a három csoport között, mert nagyobb, gyorsabb és sokoldalú játékosok kellettek.

    A passzjáték miatt jobban szétbomlott a linebackerek feladata, szükség volt kisebb, fürgébb LB-kre is, akik a passzjátékban segítettek, a védőfalba sem volt már elég négy mozdíthatatlan kocka, kellettek gyorsabb, vékonyabb játékosok, akik odaértek az irányítóra. Az elkapók is nagyobbak lettek, miközben a korábban az elsősorban csak a blokkolásnál besegítő tight endekre is egyre nagyobb szerep hárult elkapóként, így náluk is szükség volt pár kisebb, de gyorsabb játékosra.

    Ezt érzékelteti az is, hogy az 1980-as évek végén még a legnagyobb játékosok 190 centi és 130 kiló körül voltak, és még az 1990-es évek végén is volt egy jelentősebb csoport ilyen méretekkel, addig mostanra itt szinte totális űr található: az ilyen emberek már túl nagyok ahhoz, hogy labda kerüljön hozzájuk, a falba viszont már túl kicsik, 130 kilóval ugyanis könnyedén eltolják őket.   A fizikai anomáliának tűnő Rob Grobowski ugyan 198 centis, de ő is csak 120 kiló.

    2013

     

    A jelenleg talán legjobb támadófallal felálló Dallas Cowboys kezdőötöse átlagosan 194,6 cm és 144,4 kg, míg a bajnok Denver Broncos öt, a védőfalban felbukkanó játékosa átlagosan 193,4 centire és 127,4 kilóra nőttek.

     

    %d blogger ezt szereti: