• Vajdapapír 970*250
  • Vajdapapír 300*300
  • BRADY ÚJRA

    acapella 640×480

    Pedig nem sokon múlott, hogy a hazai karmester lógó orral hagyja el a játékteret. Hárompontos New England-i vezetésnél az utolsó percben elõbb Lee Evans kezébõl ütötte ki a hazai secondary egyik tagja a labdát a gólterületen belül, majd Billy Cundiff hibázott a legvégén egészen közeli mezõnygól-kísérletet, amely hosszabbításba küldte volna a találkozót.
    Ezt megelõzõen még vezettek is a Hollók, akik végül Brady utolsó negyedes futott touchdownjával kerültek hátrányba. Hogy a találkozón egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt a Hazafiak eltervezték, jól mutatja, hogy a klasszis irányítójuk mindössze 239 passzolt yarddal zárt, miközben touchdownt nem, csak két interceptiont jegyzett. Brady kedvenc elkapója, Rob Gronkowski sem úgy muzsikált, ahogy megszokhattuk tõle, a tight end ráadásul így idõ elõtt kiszállt a meccsbõl. A futójáték csak-csak mûködött a Pats oldalán, így BenJarvus Green-Ellis teljesítménye némi színfolt volt a halványan pislákoló hazai gépezetben.
    A baltimore-i együttesnél Joe Flacco váratlanul remek produkcióval rukkolt elõ, és 306 passzolt yardja mellett kétszer hatpontos találatot készített elõ átadásaival. Ray Rice a földön már jóval kevésbé volt hatékony, de a Ravens 68 yarddal így is többet szerzett a meccs folyamán, mint a hazaiak.
    Hogy mégis miért Bill Belichick alakulata jutott a Super Bowlba? Mert a rendkívül küzdelmes, de látványosnak nem nevezhetõ összecsapáson talán egy kicsivel jobban akarták a gyõzelmet, és egyes kulcsszituációkban a szerencse is a pártjukat fogta.
    New England Patriots – Baltimore Ravens 23-20 (3-0, 10-10, 3-10, 7-0)

    %d blogger ezt szereti: