• Újház 970*250
  • Vajdapapír 300*300
  • ELÕZETES – Konferenciadöntõk

    acapella 640×480

    New England Patriots – Baltimore Ravens

    2012. január 22. 21.00 (magyar idõ szerint)

    Az AFC legjobbjaként Bill Belichick együttese számára megadatott az a lehetõség, hogy mindössze két komoly meccsel is megnyerjék a bajnokságot. A Pats elsõ playoffbeli összecsapása ugyanis gyorsan edzõmeccsé silányult, hiszen ahogy azt a papírforma szerint várhattuk is, kipukkadt a Broncos és vele együtt véget ért – legalábbis az idei évre – a Tebowmánia. A soron következõ ütközet azonban jóval keménynek ígérkezik, ráadásul nem kevés pikantériát is találhatunk benne, ha két évet visszarepülünk az idõben. 2010 januárjában a Baltimore wild card-találkozón lépett pályára a Gillette Stadiumban, és egy elképesztõ nyitányt követõen 33-14-re kivégezték a Hazafiakat. A New England emellett tavaly sem ért el a nagydöntõbe, hiszen a Jets ellenében – ugyancsak hazai pályán – kapituláltak Wes Welkerék.
    Múlt vasárnap a Ravens semmi olyat nem tett a Texans ellen, amibõl azt gondolhatnánk, hogy nem a Patriots az összecsapás esélyese. Bár a baltimore-i támadóegysége képes volt profitálni a Houston buta labdavesztéseibõl, de sem a Joe Flacco vezette passzjáték, sem a Ray Rice fémjelezte futójáték nem volt mindent elsöprõnek nevezhetõ. Régi mondás, hogy a bajnokságokat a védelmek nyerik, ami éppen a Hollók mellett szólhat, de ezen kívül szinte semmi. A Ravens védelme a múlt héten ugyan megállította a nagyon is elsõéves irányítónak tûnõ T.J. Yateset, de Tom Brady határozottan más kaliberû karmester, mint a Texans idény elején még harmadik számú irányítója.
    Az AFC-döntõn tehát nagyon sok múlik azon, hogy a két elit egység, a hazai támadósor és a vendég védelem miként meccsel egymással, de ezen túlmenõen nehéz elképzelni, hogy Joe Flacco szokásos átlagos játéka elég volna arra, hogy a lilák jussanak az indianapolisi fináléba. Ha hozzávesszük, hogy a Pats többnyire gyenge secondaryje a Denver ellen igencsak stabilan állt a lábán, kijelenthetõ, a találkozó esélyese egyértelmûen a New England nevezhetõ.

    Tipp: 31-20

    San Francisco 49ers – New York Giants

    2012. január 23. 0.30 (magyar idõ szerint)

    A múlt hétvégén a Candlestick Parkban választ kaptunk egy sokakat foglalkoztató kérdésre. Azóta, hogy a Niners egy felejthetetlen meccsen legyõzte a Saints gárdáját, tudjuk, hogy Jim Harbaugh együttese készen áll akár a bajnoki cím megszerzésére is. Egy ideje már senki nem vitatja, hogy a 49ers védelme egészen parádésan van összerakva, és a legjobb támadóegységek is képesek szenvedni Patrick Willisék ellen. Bár a New Orleans 32 pontot bevitt a San Frannak, ezúttal viszont a támadók is remekeltek. Amire pedig talán csak nagyon kevesen számítottak, Alex Smith igazi vezérnek bizonyult, aki a nehéz szituációkat is elképesztõ hatékonysággal oldotta meg. Vernon Davis utolsó pillanatokbeli elkapása pedig máris történelmi jelentõségûvé nemesedett.
    Mondhatni, hogy a Giants óriási meglepetést okozott azzal, hogy a Lambeau Fielden verte meg az alapszakasz gyõztesét, a bajnoki címvédõt. De az igazság az, hogy a Packers esetében várható volt, hogy a szinte állandóan hibázó secondary elõbb-utóbb túl nagy nyomást okoz majd Aaron Rodgersék számára, akik egyszer majd csak kapitulálnak. Miután ez éppen múlt vasárnap történt, Tom Coughlin együttese pedig hozta a labda mindkét oldalán azt, amit egy playoffmeccsen hozni kell, így a piros-kékek léptek tovább. A Giants kétségtelenül óriási szívvel játszott, így Eli Manning és elkapói nagyszerû játéka porrá zúzta a Green Bay álmait. Elõzetesen sokan úgy vélték, hogy a Giants védõfala nehezítheti meg igazán a Packers dolgát, de Justin Tuckéknak nem kellett semmi extrával elõrukkolniuk ahhoz, hogy a zöld-sárgák hibát hibára halmozzanak.
    Az esélyeket illetõen nehéz elképzelni, hogy a 49erst bármely csapat otthon elkaphatja. Ha valaki legyõzheti õket, akkor az éppen az a gárda lehet, amely a bajnokot a Lambeau Fielden ütötte ki. Amennyiben pedig a New York-iak lépnének tovább, míg a másik oldalon papírforma születne, megismétlõdne a négy évvel ezelõtti Super Bowl, amelynek az utolsó perceiben David Tyree helmet catch-ével a nagydöntõk történetének legkiválóbb játékát mutatta be, hogy Plaxico Burress nem sokkal késõbb végleg megpecsételje a Patriots sorsát.

    Tipp: 21-20

    %d blogger ezt szereti: