A kért oldal néhány másodpercen belül betöltődik
Hirdetés átugrása
polacsek 970×550
  • Újház 970*250
  • M-gel 300*300
  • A BESZÉDKÉNYSZER ÉS AZ OSTOBASÁG TALÁLKOZÁSA

    Roche 640*480

    Mostanra már biztosan sok értesültek Mendenhall legutóbbi, botrányt kavaró Twitteres bejegyzéseirõl, ahol a Pittsburgh Steelers elsõszámú futója Osama bin Laden halálával kapcsoltban osztotta meg gondolatait, gyakorlatilag arra reagált, ahogyan az emberek fogadták a hírt, és kétségeit is megosztotta azzal kapcsoltban, ami 2001. szeptember 11-én történt. A „Steelers-család” tagjai természetesen felfigyeltek rá, fõleg Art Rooney II, a tulajdonos.

    Mendenhallnak persze joga van a véleményalkotáshoz, de a következményekkel is számolnia kell, beleértve a bírálatot, az elutasítást, és a megvetést. Szerencséje, hogy az Egyesült Államokban szólásszabadság van, de ez nem jelenti azt, hogy a szavaknak soha nincsenek következményei. Mindenki azt mond, amit akar, amíg meg akar birkózni azzal, amit generálhat. Vannak jogok, és vannak felelõsségek, ezek kéz a kézben járnak.

    Amikor Mendenhall múlt héten hétfõn megkérdõjelezte, hogy helyes-e valakinek a halálát ünnepelni, Banks úgy gondolta, helytálló és intelligens dolgot mondott, és többekhez hasonlóan Banks is elgondolkodott rajta, miután a vasárnap éjszakai hírek megjelentek. De a running back nem állt meg. Így folytatta: „Elképesztõ, hogy az emberek mennyire tudnak utálni valakit, akit még csak beszélni sem hallottak. Csak egyik fél véleményt hallottuk…” Majd ez jött: „Sosem fogjuk megtudni, mi történt igazából szeptember 11-én. Nehezen tudom elhinni, hogy egy repülõgép ennyire le tud bontani egy felhõkarcolót.”

    Mendenhall elmélkedése után két gondolat biztosan eszébe jut az embernek. Az egyik, hogy hallgatni arany, mert ugye inkább feltételezzék valakirõl, hogy ostoba, de ne törölje el az utolsó kétségeket is. A második pedig egy idézet, amit egy egykori, New York-i Szenátornak, Daniel Patrick Moynihannek tulajdonítanak: „Mindenkinek joga van a saját véleményhez, de nincs joguk a saját tényekhez.” Ha valaki meg akarja kérdõjelezni a 9/11 alapvetõ valóságait, például azt, hogy a repülõgépek rombolták le az Ikertornyokat, vagy bin Ladennek adományozza az ártatlanság vélelmét, miután a terroristavezér maga vállalta a felelõsséget a mészárlásért, hát legyen. De számolnia kell a következményekkel, amelyek azoktól származhatnak, akik nem egy térfélen játszanak vele. Két nappal késõbb Mendenhall a blogján tisztázta kommentjeinek valódi értelmét, szerinte azért írt ilyeneket, hogy „felpörgesse a párbeszédet”.

    Mi is van napjainkban az NFL-játékosokkal, akik erõs hajlamot éreznek arra, hogy egyetlen gondolatot sem tartsanak meg maguknak? Világos, hogy a Twitter sokakat abba a hibába ejt, hogy elõbb „beszélnek”, aztán gondolkodnak, de az NFL-játékosok még így is elképesztõ mennyiségû ostobaságot tettek közzé az elmúlt hónapokban. Nézzünk néhány kiemelkedõ példát.

    A Pittsburgh Steelers kiemelkedõ külsõ linebackere, James Harrison tavaly visszautasította, hogy csapatával tartva látogatást tegyen az elnöknél a Fehér Házban, és ezt így magyarázta: „Ha látni akarod a Pittsburgh Steelerst, akkor hívj meg, amikor nem nyerünk Super Bowlt. Obama elnök az Arizonát hívta volna meg, ha õk nyertek volna.” Igen James, ez pontosan így mûködik.

    Adrian Peterson, a Minnesota Vikings running backje sem tudott kimaradni a munkaügyi helyzet körüli cirkuszból, és olyan meggondolatlan túlzásba esett, amely bebizonyította, nem a tanulás miatt járt egyetemre. Peterson az NFL-játékosokat a modernkori rabszolgákhoz hasonlította. Mintha elfelejtette volna, hogy õ választotta magának ezt a pályafutást, így bármikor visszavonulhat, és valahogy az is kiment a fejébõl, hogy 2011-ben ennek a játéknak köszönhetõen közel 11 millió dollárt fog keresni. A rabszolgák egyáltalán nem ilyen körülmények között éltek.

    Mendenhall, a „mély gondolkodó”, és Leonard Weaver, a Philadelphia Eagles fullbackje gyorsan Peterson véleménye mellé álltak, biztosan van valami baj a futókkal Pennsylvaniában. „Bárki, aki tisztában van a rabszolga-kereskedelemmel, és az NFL-lel, megmondhatja, hogy ezek párhozamosak egymással” – írta Mendenhall a Twitteren. Igazából bárki, aki látja az összképet, megmondhatja, hogy ez a párhuzamosság nevetséges.

    Antrel Rolle, a New York Giants safetyje tavaly õsszel szólt be a csapat rajongóinak amiért fújjoltak, azzal a hasonlattal élt, hogy a szurkolóknak úgy kellene támogatniuk a játékosokat, mint a háborúból visszatérõ katonákat. „Mi is minden egyes nap kockára tesszük magunkat a pályán. Amikor a katonák hazajönnek Irakból, nem fújjolnak rájuk. Én ugyanúgy tekintek erre a dologra” – mondta Rolle. Nos, a katonák nem. Meg lehet kérdezni õket, hogy milyen kockázatokat vállalnak, és mennyi pénzért. Ha valaki azt hiszi, hogy ez az összeg összemérhetõ azzal, amit az NFL-játékosok keresnek, akkor téved.

    Jeff Reed, a Steelers rúgója felgyorsította távozását abból a városból, ahol kilenc évet töltött el, tette ezt úgy, leszólta a csapat szurkolóit, és a Heinz Field felületét is, miután tavaly novemberben 26 yardról kihagyott egy mezõnygólt a Patriots ellen elvesztett meccsen. Ha figyelembe vesszük Ben Roethlisberger durva viselkedését, amit az utóbbi években mutatott, arra kell gondolnunk, hogy ebben a kérdésben a Steelersnek monopóliuma van. Reed, akit egyszer beidéztek, amiért egyszer egy illemhelyen megtámadott egy üres papírtörülközõ-automatát, elmondta: „Ebben a városban tökéletesnek kell lenni, ember, máskülönben ezt fogod hallgatni, és kilenc évig így volt. Miért most lenne másképp? A rajongók 95 százaléka mögöttem áll, a maradék 5 százalék pedig mindig mondani fogja. Ott vannak a rúgóhálónál, és beszólnak. De tudod ember, ilyen az élet. Tovább kell lépni.” És nem sokkal késõbb tovább is lépett. San Franciscóba.

    Clinton Portis, a Washington Redskins futója tavaly a rádiót használta közegként, hogy megossza a nõi riporterek öltözõben való jelenlétérõl alkotott véleményét, és azt is tudni vélte, mit akarnak õk ott igazából. Ez a téma néhány évente eljön, mint a holdfogyatkozás. „Ha fogsz egy nõt, és lehetõségként felkínálsz neki 53 sportolót, valaki biztosan tetszeni fog neki. Tudod, lesz valaki, aki felkelti asz érdeklõdését, valakit, akarni fog. Nem tudom, milyen nõ ne akarna valakit, ha megnézhetné 53 férfi csomagját” – mondta Portis. Ezt talán nem is kell magyaráznom…

    Albert Haynesworth, a Redskins defensive tackle-je két hete bizonyította, hogy nem Portis volt az egyetlen félkegyelmû, aki 2010-ben Washingtonban játszott (korántsem biztos, hogy bármelyikük is visszatér oda 2011-ben). Haynesworth-öt az a vád érte, hogy egy hitelkártyával cirógatott egy pincérnõt az egyik fõvárosi szálloda éttermében, a DT elmondta, még csak nem is tetszenek neki a színesbõrû lányok, és így védekezett: „Nem értem hozzá. Tudom, mirõl szól ez. A lány csak kiborult, amiért fehér barátnõm van. nem is tudnám megmondani, mikor randiztam utoljára fekete lánnyal. Próbált belém kötni.”

    Stevie Johnson, a Buffalo Bills elkapója tavaly novemberben a hosszabbításban elejtette egy touchdown passzt, amivel megnyerték volna a meccset, majd a Twitteren Istent hibáztatta: „Napi 24 órán keresztül imádkozom hozzád!!!!! És ezt teszed velem!!!! Azt várod tõlem, hogy tanuljak ebbõl???? Hogyan???!!! Ezt sosem fogom elfelejteni!!! Kösz tesó…” Azt hiszem, ehhez sem kell hozzáfûznöm semmit. Na jó, csak annyit, hogy ha valaki tudja, milyen néven fut Isten a Twitteren, kommentben jelezze már, mert lenne hozzá pár szavam.

    Kareem Jackson, a Houston Texans cornerbackje a Dominikai Köztársaságban elment egy kakasviadalra, majd a Twitteren meg is osztotta az eseményeket, sõt, egy fényképet is feltett. Nyilván lemaradt a Michael Vick kutyaviadalai címû tanmese tanulságáról, ezt még annak ellenére sem szabadott volna elfelednie, hogy a Dominikai Köztársaságban a kakasviadal nem törvényellenes. „Ez volt az elsõ alkalom, hogy láttam a csirkéket halálig harcolni. Nézd meg ezeket az embereket, akik fogadnak ezekre a viadalokra, az ember azt hinné, egyetemi foci meccsen van” – írta Jackson a Twitteren.

    És akkor még el sem jutottunk a Jay Cutler térdsérülése által generált tûzviharhoz, amivel kapcsoltban számos NFL-játékos, és újságíró is megosztotta okos gondolatait a Twitteren, vagy bárhol máshol, még mielõtt tudták volna, mirõl is beszélnek. Az utóbbi idõben tényleg meghökkentõ mértékben megszaporodtak az ilyen esetek, amikor rosszul informált, vagy egyszerûen buta emberek meggondolatlanul tárják a világ elé a véleményüket.

    Talán egyáltalán nem is kellene meglepõdnünk, bármivel is álljon elõ manapság egy NFL-játékos. Egy olyan országban, ahol a bizonyítékok ellenére egy vita már három éve tombol azzal kapcsolatban, hogy az elnök tényleg Amerikában született-e, talán mindent kétségbe lehet vonni, mindent ki lehet mondani, a tények nem számítanak.

    Twitter-oldalán Mendenhall a magáról adott leírásban azt szerepelteti, hogy „társalgó és professzionális sportoló”. Az NFL-ben egyre több esetben jár kéz a kézben ez a két tevékenység. és a fent említett példák is azt mutatják, valószínûleg nem annyira jó ez a kombináció. De biztosan errõl is megvan mindenkinek a saját véleménye.

    Forrás: Sports Illustrated

    Akár most, akár a későbbiekben a "Süti beállítások" gomb megnyomásával módosíthatod a beállításaidat. A későbbiekben ezt a funkciót a főoldal alján találod.
    Cookie beállítások