• Vajdapapír 970*250
  • Vajdapapír 300*300
  • ÉVÉRTÉKELÉS – Budapest Cowboys

    acapella 640×480

    Fotón: Kalovits Gábor elnök és WR, Budapest Cowboys

    Csalódásnak tekintették a Bologna elleni elmaradt találkozót is, hiszen egy saját stadionnal rendelkezõ, „félprofi” együttessel mérhették volna össze erejüket az EFAF kupában.

    A csapatépítés terén már árnyaltabb képet fogalmaz meg Gábor: „Változatos év volt. Karim [Karim Trabelsi a Debrecen Gladiators edzõje] elkezdte az offense munkáját segíteni. A playbook nem sokat változott, de a hívás igen. Friss lendületet hozott a csapatba.” A szezon végén Paczuk László és a csapat útjai különváltak, mint arról már beszámoltunk, ami újabb változásokat hordozhat magában.

    „Értékelhetetlen meccseket játszottunk, meccsszámban jó volt, minõségben nem [a bajnokság]. Nem ugyanúgy készültünk azokra a mérkõzésekre, egyedül a Dunaújváros állította fizikálisan kihívás elé a csapatot” – jellemzi a lejátszott mérkõzéseket az elnök. Mentálisan és fizikálisan sokat készültek a Wolves elleni rangadóra és ameddig nem kellett a sérülések miatt változtatni a csapaton addig „tartották magukat”. A gyenge mérkõzések megtették hatásukat a Tigers elleni elõdöntõn, a csapat nem jutott a fináléba. „Nagy lelki mínuszt jelentett a vereség, szerettünk volna döntõbe jutni.”

    A sérülések és a secondary-ben történ változások is sújtották a szezont, „szépen lassan fogytunk el”- mondta Kalovits. Ádám Péter (LB) gyermekeinek születése miatt marad távol a pályától, Kárpáti Balázst (CB), Andre Bynoe-t (RB) és Kovács Sándort (OL) sérülés hátráltatta, és emellett voltak távozók is.

    A háttérrel nincs probléma a Cowboys-nál, rendezett körülmények között edzenek, az egyik legjobb lelátóval is rendelkezõ budapesti pályán. Abban a szerencsés helyzetben van a csapat, hogy egy komoly cég támogatását is sikerült elnyerniük, de természetesen továbbra is keresik a további mecénásokat, akik anyagilag segítik elõrébbjutásukat.

    „A célzott toborzás megszûnt, nulláról nehéz toborozni, bezárultak a lehetõségek, nincsenek körlevelek. Iskolákat kell felkeresni, plakátolni és a fiatalokat képezni, megtartani.” A juniorok képzése jól sikerült, mint azt a kupagyõzelem is bizonyítja. A fiatalok munkáját több tapasztalt játékos is segíti, de részt vállalnak a munkából a junior korosztályból kiöregedõk is. „Büszkék vagyunk rájuk” – hangzik az összegzés a fiatalokról.

    „Várhatóan nem az élcsapatok közé fog tartozni [a Cowboys 2], hiszen akik olyan teljesítményt nyújtottak az elõzõ évben, azok ebbõl a keretbõl felkerültek már az egyes csapatba” – vélekedik a Cowboys második csapatának szerepérõl. Emellett persze igyekeznek kihívások elé állítani a „ketteseket”, közös edzésekkel, minél erõsebb bajnokságot is remélve.

    A jövõt tekintve a Cowboys minden bajnokságban indulni akar, mindenhol szeretné megméretteti magát. De a csapatok (C1, C2, junior) között nem terveznek átjátszást, csak a felfelé való játék elve érvényesül. Kalovits rendkívül fontosnak tartja a fejlõdést, amit a határon túli mérkõzésekkel lát biztosítva: „Nemzetközi szinten csak úgy tudunk sikeresek lenni, ha külföldön is játszunk, csak így tudunk elõrelépni.”

    %d blogger ezt szereti: