A kért oldal néhány másodpercen belül betöltődik
Hirdetés átugrása
efef 970×550
  • Linea 970*250
  • Linea 300*300
  • A PISZKOS TIZENKETTÕ

    Polacsek 640*480

    Tim Tebow ilyen. Azonban õ beleesik a „csak egy” kategóriába is. Megmagyarázom. Ez egy ügynök szájából hangzott el, és azt jelenti, hogy csak egy csapatot kell meggyõzni arról, hogy ügyfele a jövõ nagy csillaga, és máris bebiztosítható az 1. kör a Drafton. Vajon az egykoron Heisman Trophy-t kiérdemelt irányító – akit a Denver Broncos a 25. helyen vitt el az idei Drafton – jelenti a legnagyobb kockázati tényezõt? Nem meglepõ, hogy egy nem hivatalos felmérés azt mutatja: igen, õ az.

    De nem vezet toronymagasan. Természetesen mindig vannak csalódást okozó újoncok, néha az elsõ 10 kiválasztott fele nem felel meg az elvárásoknak. Ezért is láthatjuk azt, hogy akár éveken keresztül is egy bizonyos csapat ugyanarra a posztra húz játékost. A poszt sajátosságai és a magas fizetés miatt az irányítók szokták a legnagyobb kudarcot jelenteni.

    A következõkben egy tucatnyi játékost vizsgálunk meg, akiknél esélyes a bukás. Ne feledjük, ez egy nem hivatalos felmérés eredménye, a listát NFL-esek véleményei alapján állították össze.

    1. Tim Tebow, QB, 25. pick, Denver: Tebow hatalmas pluszt jelent személyiség és vezetõi képesség tekintetében. Plusz pontokat kaphat, amiért gyõztes típus és keményen dolgozik, ráadásul a dobómozdulatán is változtatott, hogy NFL-kompatibilisebb legyen. De jobb lenne Jimmy Clausen-nél, aki a 2. körben, összességében a 48. helyen kelt el? Általában az a vélemény, hogy Tebow kezdetben egzotikusabb formációkban lehet hasznos, mint a spread és a wildcat, késõbb talán jól használható NFL-irányító lesz belõle. Benne van-e a lehetõség a bajnoki címre? Sokan kételkednek ebben, és majdnem mindenki azt mondja, sok idõ kell hozzá.
    2. Tyson Alualu, DT, 10. pick, Jacksonville: A legnagyobb „lenyúlásnak” tartják. Gil Brandt a 2. kör közepére-végére várta a kiválasztását. Mások korábbra jósolták, de kevesen hitték volna, hogy az 1. körben már elkel. Az a vélekedés, hogy Alualu jó játékos lesz, de nem kiemelkedõ. Ha összevetjük a pénzt, amit kérni fog, és a kevés esélyt, hogy Pro Bowl-kaliberû játékossá válik, rögtön kockázatos vállalkozássá válik. Fõleg ha szemügyre vesszük a többi, akkor még elérhetõ játékost. A Jaguars döntésére magyarázat lehet, hogy másodjára csak a 3. körben választhattak volna, Alualu viszont akkorra már elkelt volna.
    3. Trent Williams, OT, 4. pick, Washington: Sokaknak tetszik ez a választás, mások csodálkoznak. Akiknek tetszik, úgy gondolják, Mike Shanahan azért választotta õt Russell Okung helyett, mert Williams jobb atléta, több benne a lehetõség, és jobban beleillik a Shanahan által a mozgékony, atletikus támadó falemberrõl alkotott képbe. Többen azonban felidézik a Shanahan elõtti idõszak bizonytalan draftolásait, és a jelentéseket, miszerint Williams munkához való hozzáállása nem az igazi. Sokan úgy gondolják, Okung-hoz képest lassabban fog fejlõdni, ez pedig nem túl jó elõjel Donovan McNabb QB számára egy olyan csoportban, ahol a másik három csapat kiemelkedõen támadja az irányítót.
    4. Demaryius Thomas, WR, 22. pick, Denver: Thomas esetében nem az adottságokkal lehet probléma, hanem a tanulási görbével. A fõiskolán olyan támadócsapatban játszott, ahol nem volt szüksége megtanulni a kifinomult útvonalak megfutását. Így Tim Tebow azzá válik Demaryius Thomas-nak, mint Jay Cutler volt Brandon Marshall számára, habár az elején minden bizonnyal Kyle Orton vagy Brady Quinn fogja dobálni a labdát. Josh McDaniels hosszú távú pályafutását tette kockára azzal, hogy Tebow-t és Thomas-t draftolta. Ha megnyeri a játszmát, felemelkedhet mentora, Bill Belichick mellé.
    5. Jermaine Gresham, TE, 21. pick, Cincinatti: A Bengals általában olyanokat választ, akik vagy nagyot alakítanak, vagy nagyot buknak, ebbe Gresham is tökéletesen beleillik. Inkább elkapó, mint blokkoló tight end, erõssége, hogy középen nagy célpontot fog biztosítani Carson Palmer QB számára. Gyengéje? A blokkolás, és a tény, hogy utolsó fõiskolai évét térdsérülése miatt kihagyta.
    6. Dez Bryant, WR, 24. pick, Dallas: Az a szóbeszéd járja, hogy Jerry Jones azért választotta Bryant-et, mert még mindig bánja, hogy 1998-ban elszalasztotta Randy Moss-t, aki jellembeli problémák miatt csúszott le a Drafton. Nem kérdéses, hogy Bryant volt a legjobb elkapó a Drafton, és sztár lehet. Pályán kívüli problémái pedig nem a törvénnyel kapcsolatosak, inkább az éretlenségre utalnak. Egy olyan csapatnál, mint a Dallas, amely mindig reflektorfényben van, bármi, amit az újonc mond vagy tesz, viszontlátja a TV-ben. A közvélemény szerint ez inkább egy trófea volt Jones számára, mint egy hiány enyhítése. Hiány a baloldali tackle poszton volt, és a legtöbb, amit a Cowboys a támadófalért tett, az volt, hogy a 6. körben elhozták a Notre Dame jobboldali tackle-jét, Sam Young-ot.
    7. C.J. Spiller, RB, 9. pick, Buffalo: A kérdések nem is igazán Spiller-rel kapcsolatban merülnek fel, aki a Bills nehézkes támadásába meghozza a nagy playek lehetõségét. Az a kérdés, hogy jó döntés-e ilyen korai picket felhasználni egy specializálódott játékosra. Egy toborzó szerint Jahvid Best, akiért a Lions cserélt is, hogy a 30. pickel meg tudják szerezni, vagy Dexter McCluster, aki a 2. körben a Chiefs-hez került, ugyanazt a szolgáltatást nyújtotta volna, kevesebb pénzért.
    8. Jason Pierre-Paul, DE, 15. pick, New York Giants: Kb. ott kelt el, ahova várták. Kérdések inkább a tapasztalatlansága miatt merülnek fel, a képességeit senki nem vonja kétségbe, a fiatal Jevon Kearse-höz hasonlítják. A Giants lassan fogja fejleszteni, hiszen jelenleg 3 nagy kaliberû DE-el rendelkeznek, így a helyzet több jót ígér Linval Joseph DT-nek, mint Pierre-Paul-nak. Derrick Morgan, aki szintén DE, és egy pickel késõbb Tennessee-be került, több tapasztalata és biztosabb befektetésnek bizonyulhat, viszont nem annyira robbanékony.
    9. Taylor Mays, S, 49. pick, San Francisco: Mays nem akkora kockázat, mint lehetett volna, hiszen a Niners a 2. körben hozta el. Nagyszerû atléta, és sokan kétségbe vonják, hogy a képességei szerint játszik. Mays dühös volt, amiért fõiskolai edzõje, Pete Carroll helyette inkább Earl Thomas-t választotta. Marc Ross, a Giants toborzásért felelõs igazgatója a következõket mondta, amikor megkérték, hogy hasonlítsa össze Chad Jones-t, az általuk a 3. körben kiválasztott safety-t Mays-szel: „Egyenes vonalban Taylor talán gyorsabb. Irányváltoztatásoknál viszont ez a srác kissé ösztönösebb és atletikusabb.”
    10. Rolando McClain, LB, 8. pick, Oakland: Itt a Raiders a legnagyobb kérdés, nem McClain. Az egyetlen probléma az LB-vel, hogy néha következetlen volt. De az Oakland már egy évtizede rosszul választ az elsõ 10-ben, így furcsának tûnt, hogy magasan rangsorolt játékost hoztak el. Égetõ szükség sem volt rá, végül a Raiders Kirk Morrison MLB-t eladták a Jacksonville-nek.
    11. Sam Bradford, QB, 1. pick, St. Louis: Vállsérülésbõl felgyógyulva minden irányítót teljesítményét árgus szemekkel figyelik. Az irányító több mint 50 millió dollárba kerül a Rams-nek, a mellékszereplõk pedig továbbra sem a legjobbak. Azonban majdnem mindenki úgy gondolja, hogy Bradford minõségi irányító lesz, amennyiben egészséges marad.
    12. Devin McCourty, CB, 27. pick, New England: Sokan azt vallják, nem védekezik jól ember-ember ellen. A Patriots szerint ez szõrszálhasogatás. Bill Belichick jobban szereti az olyan játékosokat, akik sok dolgot csinálnak jól, mint az olyanokat, akik egy területen kiemelkedõek. McCourty sok dologban jó, például zónavédekezésben, és a special teamben is kiváló. Ez egy olyan erény, amire Belichick áhítozik.
    Akár most, akár a későbbiekben a "Süti beállítások" gomb megnyomásával módosíthatod a beállításaidat. A későbbiekben ezt a funkciót a főoldal alján találod.
    Cookie beállítások