RÉGI ÉS VAGY ÚJ

Mivel a Hurricanes-ben személyesen is érintve vagyok, megpróbálok elvonatkoztatni a személyes véleményemtõl, és a konkrét esettõl, és inkább egy rövid betekintést szeretnék nyújtani az újonnan alakuló csapatok úgymond „gondolatvilágába”.

A felzúdulást elsõsorban a budapesti új csapatok létrejötte keltette. A jelenleg mûködõ egyesületek szerint már így is túl sok csapat van a fõvárosban, és az újak úgyis a régiek kárára tudnak csak embereket toborozni. Ezzel a véleménnyel még akár egyet is lehetne érteni, ám ki szabhatja meg azt, hogy ki hol-melyik csapatban játsszon.

Nézzük elõször is milyen esetekben jön létre új csapat. Van az a lehetõség, hogy az eddig „baráti társaságban” játszók úgy döntenek, hogy itt az ideje egy csapat felállításának. Sajnos ezek a próbálkozások szoktak hol hosszabb, hol rövidebb idõ után zátonyra futni, erre talán legjobb példa a Grizzlies, akik anyagi okok miatt adták fel. A másik variáció, amikor egy már létezõ csapat néhány tagja, esetleg edzõje gondolja úgy, hogy létjogosultsága lenne egy új csapatnak. Ezek a csapatok sokkal sikeresebbek tudtak lenni az elmúlt idõszakban.

Nézzük, milyen indokok vezethetnek odáig, hogy olyan emberek, akik már aktív tagjai egy csapatnak, nekivágjanak egy nehéz, és sok ellenségeskedéssel kikövezett útra. Az egyik indok, amit például a Cowboys estében is láthattunk, hogy néhány játékos úgy gondolja elsõsorban nosztalgikus gondolatoktól vezérelve, hogy létrehozzák egy már megszûnt csapat új generációját. Amint az idõ megmutatta jól döntöttek, hogy kiváltak a Wolves-ból és a Vipers-bõl, és megvalósították az álmaikat. Viszonylag rövid idõ alatt létrehoztak egy magyar szinten meglehetõsen erõs alakulatot, aminek megfelelõ marketinggel, még hazai viszonylatban széles szurkolói, és támogatói bázist tudtak teremteni. A másik alternatíva, amikor egy csapaton belül olyan ellentétek képzõdnek általában vezetõk és játékosok, vagy vezetõk és edzõk között, hogy a kilépés mellett dönt az egyik csoport. Ez történt anno a Vipers-Rebels átalakulásnál, és most hasonló történt a Wolves-Hurricanes szakítás folyamán. A Rebels megerõsödve jött ki ebbõl a szakításból, az meg, hogy a Hurricanes-szel mi történik, eldönti majd az idõ. Bár az valamit sejtet, hogy mind a Cowboys, mind a Hurricanes ugyanazzal a csapattal került „rossz” viszonyba. 

A problémát az jelenti, hogy ilyen esetekben a folyamatnak velejárója a kisebb nagyobb játékos mozgás a régi és az új csapat között. Ezt megakadályozni szinte lehetetlen, mert nem tudok olyan indokot, ami miatt egy csapat megtilthatná a játékosainak a csapatváltást, pláne nem olyan helyzetben, amikor ezek az emberek nem rendelkeznek szerzõdéssel. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy azt vajon tudják a magyarországi csapatok vezetõi, hogy csak az rendelkezik érvényes szerzõdéssel, akinek abból egy példánya le van adva a Mafsz-nál. És ha már a szövetségnél tartunk, sokan a szemükre vetik, hogy tegyenek valamit e folyamatok megállítására, mert ez lenne a kötelességük. Az a baj, hogy azok, akik ezt mondják, lassan elfelejthetnék a háttérben mutyizásokat, régi barátságokra hivatkozásokat, és megérteni végre, hogy a szövetséget kötik a saját szabályai és a törvények, amik minden csapatra egyformán vonatkoznak. A szövetség tagfelvételkor hivatalosan nem vizsgálhatná a jelenlegi szabályok szerint, hogy egy csapat milyen játékos állománnyal vág neki a kihívásnak. Az egy lehetõség, hogy a versenybizottság, a fegyelmi és etikai bizottsággal karöltve vizsgálja, hogy mely játékosok kaphatnak játékengedélyt és, hogy azok rendelkeznek-e szerzõdéssel valamelyik másik csapatnál. Egy pár szó még az ellenségeskedésrõl, ami ezeket az eseteket körbeveszi. Szerintem mindenki megérti az elkeseredettséget, amit ezek a folyamatok kiváltanak, de lehet, hogy el kellene végre minden csapatnak azon gondolkodni, hogy milyen események miatt döntenek emberek úgy, hogy muszáj új csapatot csinálniuk, és megpróbálni máshol sikeresnek lenni. Én ezúton is kívánok minden újonnan alakult, és majdan alakulni kívánó csapatnak, sok sikert, és rengeteg kitartást, mert higgyétek el ez nem egy könnyû út. És természetesen amellett, hogy egy kicsit több megértést várnék a régiektõl, nekik is további sikereket kívánok.